Legjobb barátunk a Wikipedia, és (nem oly) titkos fegyverünk a Büfés néni, amikor az ember azt hiszi, minden összedőlt. Ha pedig tényleg összedőlt, jöhet az Andersen.
Vigyázat, a műsorban termékmegjelölés található! Saját korunk emblematikus figurái vagyunk. Nem új márka a bölcsész, annyi szent, de legalább a maga mivoltjában, defektjeivel együtt szerethető, ellentétben Justin Bieberrel, vagy a VV-s brigádokkal, és hiába írja be valaki kommentbe, hogy nem tudja, kik és mik ezek, tudom, hogy tudjátok.
Tartsunk némi púdermentes önvizsgálatot, és vegyük szemügyre típusfiguráinkat - a párunkat, a barátainkat, szeretteinket, akikkel azonos bolygóról származunk. Szerepjátékosok? József Attila/Pilinszky kötettel a hónuk alatt rohangálnak? Fura vicceik vannak, na adj' Isten, affélék, melyek történelmi tudást igényelnek? Színházba, valamint előtte/utána kocsmázni járnak, ahelyett, hogy ennivalót vennének maguknak? (Ki tudja, mit nem soroltam még.) És ha még sálat is hordanak, végképp a tápláléklánc alján állnak, nem igaz? Nem. Még jó, hogy nem! :)
Na jó, az előző rész igazából csak beetetés volt. A púdermentes önvizsgálat első része legyen az, hogy beismerjük: tényleg furák vagyunk. A következő lépésben fortyanjanak fel az önérzetesek, hogy "ha és akkor mi van?!".
Mondjátok, ki ellen nem lázadt még fel minimum a rokonság, hogy a bölcsészszakmával csak az idejét pazarolja? (Aki ezen a ponton feltartaná a kezét, annak köszönjük a részvételt, jövő héten talán beszállhat a játékba.) Idősebb testvérek, unokatestvérek (puszta jó szándékból) kivel nem közölték még, hogy ingyenélő lesz belőle, ha nem vigyáz? Valljuk be, legalábbis a kezdet kezdetén ezen a legtöbben túlestünk.
Egyébként, ha már így témázunk, ez nem is baj. Márka vagyunk, és nemcsak olyanformán, ahogy feljebb írtam. Színház nemegyenlő bölcsész, Pilinszky nemegyenlő bölcsész, et cetera. Élvezettel figyelem, ahogy a rokonság bizonyos, magukat végtelen intelligenciával megáldottnak látni vágyó elemei vitatkozni kezdenek velem: életvitelről, szakmáról. A nagybetűs "bölcsészlétről".
S majd' megőrül a szóban forgó ismerős vagy családtag, amikor közli az ember, mennyi fanatikussal van együtt nap mint nap, és, hogy ez mennyit segít. Miben segít, kérdezi. Magamra találni, felelem, barátokat találni, tanulni, és mulatni is, igen, olyanokkal, mint én vagyok. Mentél volna mérnöknek, legyintenek. Miért akarod, hogy hidak dőljenek le minden ok nélkül, kontrázok. Beszélsz itt zöldségeket, legyintenek megint, és ott hagynak. Nem várják meg, hogy közöljem: nem vagyok se zöldséges, se botanikus. (Pedig de szép lenne, ha megvárnák.)
A bölcsész művelt. A bölcsésszel lehet beszélgetni. A jó bölcsész ugyanis nem feszeng. Mindannyian olyan pályákra készülünk, ahol elsősorban emberekkel dolgozunk majd, nem papírokkal. Kinek kell karót nyelt önérzet, legyen mindenki büszke a defektjére! Legyenek iszákosok, de a szakmájukhoz zsenik. Legyenek szétszórtak, de a munkában kitartóak. Legyenek fecsegők, de csendben művelődni vágyók. Költsék a pénzüket színházra, de a napi két szendvics mellett elemezzék ki amit láttak! Legyenek szerepjátékosok, de fejlesszék a játékot!
Az egyetemisták egyetlen kasztja vagyunk, amelytől szinte elvárják a hóbortokat. De nem típusfigurák vagyunk, hanem a jövő nyílt szemmel járó értelmisége. Nem koloncok, hanem azok, akik jobbá teszik a világot. Nem őrültek, hanem elhivatottak.
Nem botanikusok. Bölcsészek.
(Sállal, sóval, borssal, vagy anélkül, kedv szerint ízesítve.)
