Oviban még annyira egyszerű volt. Mindenféle fölösleges ceremónia nélkül odamentünk a másikhoz, megkérdeztük, hogy leszünk-e barátok, és onnantól együtt libikókáztunk, bringáztunk, együtt utáltuk a délutáni alvást. Minden reggel rettenetesen örömködtünk egymásnak, ott folytattuk a játékot, ahol előző nap abbahagytuk. A gimis barátságok is jól működnek addig, amíg nem kérdéses a napi szintű kapcsolattartás. De mi történik a régi cimborákkal, miután megszűnik a közös közeg?

A ballagás, az érettségi és a bankett a megállás nélküli ígérgetések ünnepe. Mindenki megfogadja, hogy tartani fogja a kapcsolatatot a másikkal, rendszeresen keresi majd, szerveznek közös programokat. Ez általában néhány hónapig működik is. Később viszont lohad a lelkesedés, egyre több a feladat az egyetemen vagy a munkahelyen, kinek hol. Szép lassan rádöbbennek a régi osztálytársak, hogy nem könnyű dolog ez a kapcsolattartás. Egyre ritkábbak a találkozók, egyre több a magyarázkodás. Erre pedig gyors és biztos megoldás kell találni. Embereink úgy döntenek, hogy maradnak a telefonnál, az e-mailnél, ezek mégiscsak személyesek valamilyen szinten… A telefon viszont drága dolog, ráadásul egyre kellemetlenebb is, nincs már annyi közös téma, mint régen, így inkább szólnak a másiknak, hogy elég az emil. Ez is egyre ritkább, aztán teljesen meg is szűnik.

Itt viszont képbe kerül a legújabb találmány, a non plus ultra, a megismételhetetlen Facebook. Embereink itt rákereshetnek egymásra, bejelölhetik a másikat. Ha emlékszik még a másik, akkor vissza is igazolja az ismerettséget. Néhány üzenet után inkább csak egymás üzenőfalára firkálnak mindenféle vicces szöveget, az nem kerül annyi időbe, mint egy hosszabb üzenet, ráadásul nem is lehet vele annyira mellélőni, mint az e-maillel. A másik anyagi helyzetére, magánéletére, elfoglaltságaira a kiírásokból, fényképekből igyekeznek következtetni. Mivel a saját szokásaiból mindenki tudja, hogy mit figyelnek különösen a többiek, miből mire jutnak, ezért persze mindenki próbál minnél jobb benyomást kelteni. Embereink először csak apróbbakat csalnak, majd rájönnek, hogy teljesen ellenőrizhetetlen, amit közvetlenül vagy közvetve állítanak magukról, így egyre komolyabbakat lódítanak, majd hazudnak. Az egykor mély barátságok így alakulhatnak át felszínes facebook-ismerettséggé. Persze ez nem törvényszerű, de sajnos nagyon könnyű belecsúszni.

Hozzátartozik a dologhoz, hogy sokan nemcsak a régi ismerőseiket keresik meg Facebookon, hanem „barátokat” is akarnak általa szerezni. Számomra az a legkiábrándítóbb, amikor egy-egy buliban nem a telefonszámomat kérik el, hanem a „teljes nevemet”, hogy majd megtaláljanak „fészen”. Lehet, hogy én vagyok régimódi, de ezt nagyon személytelennek tartom. Nem túl egyenes, sőt hihetetlenül felszínes. Oviban még annyira egyszerű volt…