Egyetemünk kapuján kilépve nagy a dilemma, hogy egy-egy szünetet, vagy éppen unalmasnak vélt órát milyen elfoglaltsággal töltsünk el. Abban viszont legtöbbünk egyetért, hogy egy jó kávézás életerővel tölt fel egész hátralevő napunkra.
Sokan vagyunk úgy, hogy nem sikerült három napba belesűríteni az órarendünket, és így nem tudunk csütörtöktől hétfőig bulizni. Így tehát sok esetben négy, de vannak azon sanyarú sorsú hallgatók is, akiknek öt napon keresztül kell beoldalogni az egyetemre. Ilyen esetekben legtöbbször több sávos órarendünk itt ott lyukakkal átszőtt, hiszen azt a kevés-avagy sok óránkat nem tudtuk egymás után szorosan bepasszírozni. Így tehát naponként változóan adódik alkalom, amikor többet várunk egy-egy óránál a következőre. Netán tapasztalatainkra, vagy a felsőbb évesek tapasztalataira támaszkodva nem kívánunk részesei lenni az előadásnak. Ekkor merül fel az a valóban gondolkodást igénylő kérdés, vajon hogyan lehetne elütni az előttünk álló időt. Lássuk, mi köze is van Californiának a kávéhoz, vagyis milyen vendéglátó ipari egység ajánlatos pár óra kikapcsolásra.
Kilépünk a nehézkes, vaskos, sötét nagykapun, és azonnal napfény, levegő, élet tárul elénk. Elszaladnánk valamerre, csak, hogy minél messzebb legyünk a magunk mögött hagyott, kicsit unalomszagú, sárgás falak határolta, megerőltető tanulás helyszínétől. De merre? Már elég sok helyen jártunk, kipróbáltuk a létező legtöbb fajta sört és néhány fröccsöt is. Sőt, a legtöbb pincehelyiségben berendezett pub társadalma ilyen kora délelőtti időszakban nem a legkívánatosabb. E mellett reggeli helyett, úgy éhgyomorra már a sör vagy bor sem kívánatos. Kéne egy jó kávé, hátha attól felébredünk és szebbnek látjuk az előttünk álló napot. De eddig bármerre jártunk, egy cappuccino-ért 300-500 forintot kértek el, a tejhab rajta csenevész volt, és elég kesernyés íze nem tudta feledtetni a legnagyobb bajt, hogy belenézve a csészébe, csupán az alján láthattunk némi barna löttyöt.
Kétségeinket hátrahagyva nekilódulunk a Kálvin tér felé, már majdnem elhaladunk a Ruhagaléria mellett is, amikor egy szórólapos nekünk jön. Jobban mondva mi ásítottunk egy hatalmasat, így nem vettük észre amikor nyújtotta a karját a szórólapjával és kedvesen szólongatott. Nagy dühödten már csak azért is elvesszük a papírt, és ki is akarjuk azonnal dobni látványosan a következő sarkon. De azért rápillantunk. KÁVÉ! Két óriási kávé van rajzolva egy neon sárga lapra, és mellette a szöveg: Egy Latte Macchiato vásárlása esetén a másodikat ingyen kapod. INGYEN? ÉS ilyen óriásit? Egy nagyon széles átmérőjű üvegpuhár tele csíkozott kávéval a tetején csoki öntet. Ilyen kell nekünk. Ez nem kérdés. Még jó, hogy ketten indultunk neki a kikapcsolódásnak, így nagy reménnyel fele áron meg is ússzuk ezt a kávé dolgot. Már csak egy kérdés maradt. Merre van az arra? Négy helyszínt is látunk, de Teréz körút és Biatorbágyi Premier Outlet nem pár percnyire vannak innen. Az utolsó pedig a Kálvin tér. Ekkor felnevetünk, hiszen leesik a tantusz, hogy egyetemünktől két utcányira meg is találjuk a hőn áhított helyet. Összeszedjük magunkat, és átrobogunk a valóban két utcányira található California kávézóba. Belépve kicsit meglepődünk, nem egy igazán diák-költségvetés-barát helyszínnek tűnik, de a pulthoz lépünk, és kuponunkat lobogtatjuk. Se szó se beszéd kettőnk óriási tejhabos, csíkozott, csoki öntetes meleg kávéja már ott gőzölög, és a kasszánál valóban csak 550 forintot kellett fizetnünk a kettőért. Gyors fejszámolás után láthattuk, hogy 275 forintért a világ egyik legfinomabb kávéja áll előttünk.
Felmászunk az emeletre, lehuppanunk egy szimpatikusan puhának és kényelmesnek tűnő kanapéba, magunk elé vesszük az áhított energiabombát, és nagyon örülünk, hogy végre egyszer volt értelme elfogadni a szórólapot. Mostantól ha kávékuponnal találkozunk, tudjuk merre vegyük az irányt, hiszen a Californiában egy egész napot el lehet tölteni jó zene, kényelmes kanapék, emberek, és wifi társaságában.
