Interjú Földes Annával, a Bicskei Menekülteket Befogadó Állomáson végzett önkéntes munkájáról
Földes Anna 22 éves, pszichopedagógia szakos hallgató. Több mint fél éve a bicskei menekülttábor önkéntese. A táborban élő gyerek beilleszkedésével és fejlesztésével foglalkozik. Vajon mi történik a táborban élő gyerekekkel? Hogyan lehet segíteni őket, hogy megtalálják helyüket a magyar kultúrában? Mindezekre választ kapunk Annától.
Mi történik egy befogadó állomáson?
A menekülttáborok célja, hogy befogadják azokat az embereket, akik politikai, vallási, vagy más okból nem maradhattak hazájukban, és segítséget nyújtsanak nekik abban, hogy új életet kezdhessenek leendő hazájukban. Maga a bicskei befogadó állomás egy előintegrációs hely. Célja, hogy felkészítsék a családokat, felnőtteket és gyerekeket egyaránt a Magyarországon való új életükre, ennek része az angol és a magyar nyelv tanítása is. Én a gyerekekkel foglalkozom.
Hogyan lettél önkéntes Bicskén?
Jelenleg pszichopedagógia szakos hallgató vagyok az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai karán. Előtte filozófiát és arabot hallgattam, mert régóta érdekelnek a magyartól különböző kultúrák.
Tavasszal érkezett egy üzenet az egyetemi levelezőlistára, melyben önkénteseket kerestek a Bicskei Menekülteket Befogadó Állomásra. Nyáron csatlakoztam is a Voluntary Intercultural Pedagogy (VIP) csoporthoz önkéntesként. Egészen eddig inkább cigány gyerekekkel foglalkoztam, de úgy érzem itt találtam meg a helyem.
Hogyan működik a csoport, kik a szervezői?
Öt ELTE-s hallgató alapította a VIP-et, de mára a Kétnyelvű Iskoláért Egyesülettel közösen működünk. A munkacsoportban majdnem mindenki felsőoktatási hallgató, akiket érdekel a kultúraköziség és szívesen foglalkoznak gyerekekkel. Főleg pedagógia, gyógypedagógia és tanár szakos önkéntesek vesznek részt a munkában. Készségfejlesztő foglalkozásokat szervezünk az óvodás és kisiskolás korú gyermekeknek. Heti két délután vezetek szervezett egyéni és csoportos foglalkozásokat a táborban élő gyermekek számára.
Tehát, minden egyes foglalkozásnak megvan a maga célja.
Az itt élő gyerekek sokszor sérültek, megrázkódtatás érte őket, a különböző játékos feladatok más-más készséget fejlesztenek, igyekszünk a szükségeikről gondoskodni. Kiemelkedően fontos bemutatni nekik a magyar kultúrát, valamint célunk a szociális készségek és a bizalom csiszolása. Igyekszünk valamilyen szinten az iskolai tananyaghoz is igazodni, és azokhoz segítséget adni. A VIP projektszerűen működik, részletesen kidolgozott az egész éves menetrend. A program sok lehetőséget rejt magában, amit remélem idővel és több önkéntessel még jobban ki tudnunk használni.
Ki csatlakozhat hozzátok?
Bárki, aki szereti a gyerekeket, és nyitott a más kultúrákban élőkre, minden más dolog csak értékesebbé teszi a közösséget. Jelenleg is sok nagyon különböző személyiségű foglalkozásvezetőnk van, és ezért is jó, hogy ketten-hárman vagyunk egy csoportfoglalkozáson, mivel munkánk során kiegészítjük egymást.
Már beszéltél örömteli dolgokról, de mi volt az, amit sikeresnek könyveltél el a foglalkozásban?
Nehéz egy-egy helyzetet kiemelni, mert olyan sok örömet, szeretetet kapok a táborban lakó gyermektől, de egy kisgyermek különösen a szívemhez nőtt.
Amikor kezdtem, a kisfiú depressziós volt. Nem tartott senkivel szemkontaktust, sosem beszélt, amikor tehette elvonult a társai elől, és ez hosszú hetekig így ment. Nem tudtam hogyan kezeljem a helyzetet, teljesen tanácstalan voltam. Lassanként azonban megenyhült, először a közelembe ült, figyelni kezdett az alkalmakon. Igazi élmény az volt, amikor az egyik októberi foglalkozáson megengedte, hogy a kis ujjain számoljunk végig. Azóta is mosolygok, ha eszembe jut ez a történet. Élvezem ezt a munkát, problémák estén is az ad erőt, hogy tudom, segítségére lehetek egy-egy fiatal életnek a beilleszkedésben.
