Dia dhaoibh!
(Hellóbelló, vagyis: Isten hozzátok!)
Mivel nem tudtam, miről írjak, ami bárkit is érdekelhet, gondoltam írok arról, ami engem érdekel. Igen, öncélúan cikkezünk ez esetben az ír nyelvről, mert megtehetjük. Akinek nem tetszik, járjon utána. (Különben is, addig jár a korsó a kútra, míg egyest nem kap érte.) Na szóval.
Írország nemcsak sztepp és maffia, nem bizony, de még csak nem is csak Trisztán és Izolda (esküszöm, nem volt szándékos a rím).
Nagystílűen át szoktunk lépni a "kevésbé lényeges" nyelveken, és halált megvető bátorsággal veselkedünk neki angolnak, németnek, franciának, orosznak... Esetleg japánnak. Ki azért, mert szeret praktikus lenni, ki azért, mert érdekli a kultúra, ki pedig azért, mert követi a divatot (gy.k.: ha nem tudsz angolul, fura vagy, az anime kedvelőinek körében meg a minimum a "megélhetési japán" - kérem, köszönöm, szia, "haza akarom vinnniiiiiii", stb.). Megjegyzem, mindez hasznos.
Azonban elfelejtkezünk arról, hogy talán érdemes lenne egy, ne adj' Isten két kisebb nyelvet is magunkévá tenni, és nemcsak megélhetési szinten. Miért? Nem, nem azért, mert munkamániásak vagy őrültek vagyunk, vagy, mert nem tudunk mihez kezdeni a szabadidőnkkel. Hanem ugyanazért, amiért a nagy nyelveket: praktikussági szempontok miatt.
Nézzünk szembe a tényekkel: angolul boldog-boldogtalan beszél (vagy makog, több-kevesebb sikerrel). Valószínűleg emellé még egy nyelvet szintén szinte mindenki tud. A kisebb nyelvek azért jók, mert értékessé tesznek bennünket a továbbiakban. Vegyük az általam tálcán kínált példát: két már beszélt nagy nyelv mellett/után érdemes megtanulni például írül. Akinek kedve van megnézni, péntekenként déltől a Díszteremben láthatja, hogyan is zajlik a másfél órás szeánsz, melynek keretében igyekszünk teljes természetességgel köhögni ki első ír mondatainkat. Véleményem szerint már csak a látványért is megéri, ha lenne lehetőségem kívülről látni például a saját próbálkozásaimat, szerintem fetrengnék a nevetéstől. Kevesek által tanult nyelven/nyelvvel művelni valamit nagyon jó szórakozás, s különben is, a jövő értelmisége nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy épp csak ugyanannyi nyelvet beszéljen, mint az idősebbek. A fiatal generáció feladata, hogy túlszárnyalja elődeit. De megint kicsit elkanyarodtam a témától.
Reklámot akartam csinálni az órának. Egy év múlva ilyenkor érdemes elkezdeni, vagy akár benézni még most is. De ha az ír nem tetszik? Legyen máltai. Például. Tudtommal épp olyan értékes, mivel kevesen beszélik, pedig szükséges volna. Ne nézzetek ilyen nagy szemekkel. Több nyelv = több lehetőség, ÉS: ritka nyelv = még több lehetőség. Erről ennyit.
(Tapasztalat: német és angol után felüdülés az ír. Nem, nem a könnyűsége, hanem a különlegessége miatt. - a szerk.)
Slán!
(Viszlát!)