Minimális elvárás. Aki manapság állást keres, tervezi az elhelyezkedést vagy csak azt veszi számításba, milyen kompetenciákkal kell felvérteznie magát a későbbiekre, az már biztosan ismeri ezt a két gyönyörű szót. Egy átlagos munkahelyen minimális elvárás például a felhasználói szintű számítástechnikai ismeret, a jó kommunikációs képesség és ezer minden más mellett a nyelvtudás, pontosabban több nyelv tudása, merthogy változnak az idők...
A szocializmus idején iskolákban az orosz volt a kötelező nyelv, ám ma már nagyon kevesen beszélik szüleink közül, sokan már akkor sem tanultak (passzív ellenállásként), mások sokat felejtettek. A rendszerváltás után az orosz úgy ahogy van feledésbe merült, jött az angol és a német, mint slágernyelv. A két nyelv közül az egyik - és az úgynevezett "németesek" sem sértődnek meg talán ha azt mondom, inkább az angol - ma már minimális elvárás.
Na de akkor mi jelent pluszt? Az angol és a német, illetve az angol és a francia, egyes munkahelyeken pedig a spanyol, vagy a portugál is "jó kombó". Két népszerű nyelv ismerete kétségtelenül előny, de ha őszinték vagyunk, egy slágerállás esetében már ez sem nagy extra. Mit tegyen ilyen esetben az ember? Kezdjen neki egy harmadik nyelvnek? Nem rossz ötlet, de ha valaki olyan kevés felé tud koncentrálni egyszerre, mint például jómagam, az be fogja látni, hogy egyszerre igazán csak egy nyelvvel lehet foglalkozni, a többi szintentartása ilyenkor extra energiát igényel, amire az előadásokkal, gyakorlatokkal, munkával töltött diákévek alatt nemigen nyílik lehetőség.
Amikor 16 évesen meglett az angol középfokú nyelvvizsgám, azt gondoltam enyém a világ. Aztán már nem foglalkoztam az angollal, jött az olasz. Máig hihetetlen módon abból is sikerült lenyelvvizsgázni (szerintem csak azon a két napon volt középszintű a nyelvtudásom:), de fél évvel a vizsga után már egy útbaigazítást sem tudtam kérni és ez a helyzet a mai napig nem változott (na jó, talán még többet felejtettem). Elkezdődött az egyetem, elkezdtem ismerkedni a spanyollal, de egy év után rájöttem, nem tudok még egy nyelvet bevállalni.
Két év kellett ahhoz, hogy ezt az egyébként jogos megállapításomat elfelejtsem és újra nekikezdjek egy nyelvnek. Így jött a holland, melyet két éve tanulok, inkább kevesebb, mint több sikerrel, de ez teljes mértékben az én hibám, nem az egyetemé. Egyszerűen nehéz rávennem magam, hogy azt a kevés szabadidőt, napról-napra való holland tanulásra használjam. De lassan itt az utolsó holland számonkérések ideje, nyelvvizsgára is bejelentkeztem, szóval neki kellett állnom a tanulásnak. Mondanom sem kell, hogy olaszul azóta sem beszélek egy szót sem és az angoltudásom is egyre csak kopik, de abszolút nem bántam meg, hogy belekezdtem egy ilyen kis nyelvbe.
Hogy miért nem? Mert ma már ezekben van a jövő. A "kis nyelvekben". Újra igény van az oroszra, feltörekvőben vannak a skandináv nyelvek és persze a környező országok nyelvét beszélők is találhatnak maguknak jó kis állásokat. Minap például a Tiszacipő képviselői kerestek román, szlovén és cseh nyelvet beszélő diákokat (hirdetésük a HÖK blogján), de az IBM is kirakta a maga plakátjait az egyetemen, igaz oda már angol-francia-holland nyelvtudás kell.
Manapság már egyre ritkább, hogy a munkahelyek keresik a diákokat, márpedig a kis nyelveket beszélők után valósággal kutatnak a munkaadók. Pár nappal ezelőtt beszéltem a holland tanszék adminisztrátorával és ő mondta: nem győzi kitenni az állásajánlatokat a hirdetőtáblákra és a tanszék honlapjára, pedig egyáltalán nem is kért tőlük ajánlatokat. Van köztük olyan, amit egyetem mellett be lehet vállalni egy kis mellékesért, de van olyan is, amit teljes állásnak is elvállalna az ember. Ami közös bennük, hogy nagyon jól fizetnek.
Szóval, ha adhatok egy tanácsot azoknak, akik esetleg egy második, vagy harmadik nyelv tanulásában gondolkodnak, azt javaslom, bátran kezdjetek bele „kis nyelvekbe”, mert abban van a lehetőség és a pénz. De ez csak az én véleményem. Ha valaki máshogy gondolja, más tapasztalata van, szívesen látom a véleményét a kommentek között!
