Úgy gondolom, senkinek nem új ez a két szó: „dolgozó diákok”, főleg így összepárosítva. A kérdés örök és kimeríthetetlen; hogyan lehet egyszerre egyetemre járni, ott jól szerepelni, mellette dolgozni, és még a szakmai gyakorlatot is teljesíteni?! És természetesen ezt még nehezítheti, ha a tanuló két egyetemre jár, vidéki, valami iránt elkötelezett, vagy ne adj’ Isten hátrányos helyzetű. Ha valaki tudja a helyes választ, annak nyertes belépője van a „nagybetűs életbe”!
Napjainkban a diákok túlnyomó többsége dolgozik az egyetem, vagy akár már a középiskola mellett is. Az ok lehet egy kis plusz zsebpénz, rosszabb esetben azonban a kényszer viszi rá a diákokat a jövedelemszerzésre. A szerencsésebbek csak azért helyezkednek el egy cégnél már a felsőfokú tanulmányaik alatt, hogy kitapossák maguknak az utat, ezzel megkönnyítve elhelyezkedésüket, mely friss diplomásként közismerten nagyon nehéz.
Igencsak megoszlanak a vélemények a diákmunkáról. Két egyetem mellett rendszeresen dolgozó, vidéki diákként bátran jelenthetem ki, hogy a gyakornoki munkát leszámítva, szinte semmi előnye nincs, ha egy tanuló egyetem mellett-helyett- egy céghez jár be reggelenként, nem pedig az előadótermekbe.
Elsősorban tény, hogy sem a diákmunkát, sem a gyakornokokat nem fizetik meg rendesen. Sőt, a diákszövetkezetek, ügynökségek a bér mindösszesen egyharmadát adják csak oda a fiatal dolgozóknak. Tehát egyáltalán nem arányos a ledolgozott órák száma, illetve minősége a fizetés összegével.
Másodsorban, a munka vállalás szinte egyenesen arányos a tanulmányi eredmények fokozatos romlásával. Egyrészt, mert a diák nincs bent az órán, nem tudja elsajátítani a tananyagot. Másrészt pedig, ha még bent is tud lenni, mert csak éjszaka dolgozik, akkor másnap olyan fáradt, hogy semmire nem tud koncentrálni az egyetemen.
Harmadrészt pedig, azt a tényt állapítanám meg, hogy gyakornoknak lenni jó, fejlődés és tanulás szempontjából. Azonban mindenki tudja, hogy a gyakornoki program tulajdonképpen csak a diákok „agyon dolgoztatásáról” és kezdeti lelkesedésük kihasználásáról szól. Összefoglalva:”Dolgozz nonstop munkaidőben, éhbérért, és ezért még legyél is hálás, bár az egyáltalán nem biztos, hogy végül tudunk-e neked állást biztosítani a cégünknél.”
Mindezt pedig még megnehezítheti, de előfordulhat persze, hogy meg is könnyítheti a tanárok hozzáállása. Van, aki megérti és-nyilván bizonyos határokon belül- tolerálja az esetleges „bűvös háromszori hiányzás” túllépését, természetesen plusz munkával kompenzálva azt. Ők a tanárok utóbbi, kevesebb táborát alkotják. Az előbbiekkel meg valószínűleg már mindenki találkozott..
Előfordulhat, hogy kissé drasztikusan vázoltam fel a dolgozó diákok helyzetét, azonban a mondatok tapasztalaton alapulnak. Tehát, aki megteheti, az csak az egyetem befejezése után menjen el dolgozni, hisz mindennek megvan a maga ideje és sorrendje, nem kell azt sürgetni, ha nem muszáj. Ha viszont mégis szükséges, ne féljünk segítséget kérni a tanároktól, barátoktól, mert egy valaki biztosan akad, aki átérzi; milyen is a DOLGOZÓ DIÁKOK sorsa.
