Tizenkétezer forint… Egyetemista fejjel nézve, az önfenntartás küszöbén meglehetősen soknak tűnhet ez az összeg. Államilag támogatott hallgatóként ennyit fizetek azért, hogy a Bethlen Gábor Kollégium lakója lehessek (mindez a költségtérítéses, illetve külsős diákoknak még több kiadást jelent). Mindenkiben felmerülhet a kérdés, hogy miféle szolgáltatásokat kapunk a kollégiumi díjért cserébe. Vajon megéri kollégistának lenni?
Élénken emlékszem arra a napra, mikor – csaknem három évvel ezelőtt – első ízben átléptem az intézmény kapuit. Nem kis fenntartásokkal konstatáltam, hogy az épület közel sem hasonlít egy diákok számára kialakított kollégiumra, sokkal inkább egy lerobbant kórház vagy börtön látszatát kelti. Nem baj, gondoltam, belülről biztosan barátságosabb lesz. Az igazat megvallva azonban a későbbiekben sem sikerült kellemesen csalódnom a felszereltséget illetően. A csupasz, fehér, málló falak semmiképp sem keltették az otthonosság érzetét.
„Vezeték nélküli internet a szobák mindegyikében elérhető. A szobák alapfelszereltsége közé tartozik egy hűtőszekrény és négy darab kislámpa” - olvasható az egyetem honlapján. Kezdjük tehát az internettel… Biztosítva van ugyan, de kevéssé használható. A hálózat az esetek többségében túlterhelt, s így előfordul, hogy órákig nem lehet hozzáférni a kívánt honlapokhoz. Tavaly kezdeményezték, hogy plusz költségek fejében – ami már önmagában véve is nevetséges, hiszen az internethasználat ingyenes szolgáltatásként van feltüntetve – javítanak a jelerősségen. Néhány hallgató tiltakozása miatt erre azonban a mai napig sem került sor. Hűtőszekrény… Igen, létezik, jobbára üzemel is. Az előző szemeszterben azonban a mélyhűtőrész használhatatlanná vált, kértük, hogy cseréljék ki… A többit, gondolom, kitaláljátok. Négy kislámpából kettő működik, egyébként sincs több konnektor, meg íróasztalból is csak egy jutott. Röviden és tömören ennyit érdemes szólni a kollégiumi szobák felszereltségéről.
Nézzük tovább az alapvető szükségleteink kielégítését. Problémáink vannak a fűtéssel, hiszen csupán délután négy és este tíz között üzemeltetik. Nem beszélve arról, hogy az ablakok szigetelése is hagy némi kivetnivalót maga után. Lévén, hogy ágyam közvetlenül az ablak alatt fekszik, ez a hiányosság nem kis bosszúságot okoz számomra a hűvös téli éjjeleken.
Mindemellett higiéniai szempontból nézve is számos gyengeséggel rendelkezik kollégiumunk. A wc külleme sokszor kritikán aluli – mindez persze a diákok hanyagságát is bizonyítja -, a fürdőszoba falát ellepte a penész, a mosdókagylókban pedig hajcsomók és szappandarabok keverednek egymással. A konyha sem felel meg a követelményeknek: piszkos tányérok, mocsoktól ragadó berendezések mindenhol.
„Úgy élünk itt, mint az apácák - mondta egy sorstársam. Nem jöhet fel senki, nem csinálhatunk semmit. A klubszoba ugyan kellőképp felszerelt, de ez mit sem ér, ha csak az amerikaiak használhatják. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, alapvető változtatások kellenek.”
Mindezek után jogos kérdésként merülhet fel mindenkiben, hogy ha ennyire elégedetlenek vagyunk, miért nem keresünk az igényeinknek megfelelő albérletet? Erre a válasz viszonylag egyszerű: mert nem tudnánk finanszírozni. Mindaddig pedig, míg nem rendelkezünk megfelelő anyagi háttérrel, meg kell elégednünk az egyetem által biztosított kollégium felszereltségével.
