„Ezt nem hiszem el, már megint egész nap bűzölögni fog a cipőm…öklendeznem kell, még egy nyamvadt bot sincs a betonfasorban amivel le tudnám piszkálni…” – számtalanszor jártam már így a kora hajnali órákban, mikor iskolába igyekezvén beleléptem egy adag frissen pottyantott szinte még gőzölgő kutyaürülékbe.
A vidéken élők jóval szerencsésebbnek mondhatók. Általában a kertben tartják kutyájukat, így az oda ürít ahova épp kedve van, a gazdáé pedig a gereblyézés, heti egy-két alkalommal. Szerencsére én az utóbbi táborba tartozom. Az iskola és a munkám miatt, azonban kénytelen vagyok a fővárosban élni, így nem lehet mellettem egyik kedvencem sem. Sokat gondolkoztam tartsak-e kutyát, cimbásszam-e haza hétvégenként, ahol négy másik várja, keljek-e reggel 6-kor sétálni vinni, jó-e neki egy 30 négyzetméteres lakásban élni? Végül úgy döntöttem, nem tudnám száz százalékig gondját viselni, így majd ha lesz, kertesház, meg nyugalom.
A fővárosban tehát kézzel-(lábbal) tapintható problémát okoz a kutyagumi. 2008-ban indult el a Hajós utcában a Kutyaszar Fesztivál (sic!). Szerencsére sok kretaív embernek is szemet szúrt az utcán heverő probléma, és megalakult az NN (noname) amely egy alulról szerveződő, cenzúra mentes, gyorsan reagáló szervezet, akcióról akcióra szerveződik és fő célja a köztéri közéleti témájú megmozdulások megszervezése. Céljuk: „Szeretnénk kizökkenteni az utca emberét, felhívni a figyelmét egy-egy, sokakat érintő problémára, témára, valamint még elterjedtebbé tenni az utcai performanszokat, valamint minden, utcára kivihető művészeti megyilvánulás formáját”. Így jött létre első projektként 2008-ban a Fesztivál. A honlapon akad elég látnivaló http://kutyaszar.blog.hu/ .
A summát foglalja össze helyettem egy tábla:
http://foto.boon.hu/members.gagyi_kapitany/kutyaszar-plakat-vicc-poen.jpg/viewer.html
