Az interneten böngészve egyetemünk honlapját, értetlenül álltam a tény előtt, miszerint a "magyarszakosoknak" van önálló intézetük négy tanszékkel, valamint egy különálló tanszékük. Előbbi az irodalomtudományé, utóbbi a nyelvtudományé. A második emelet nagy részét elfoglaló "magyarszak" rengeteg teremmel és oktatóval rendelkezik, valamint, ahogyan azt később később megtudtam, a diákok számára két, különálló tanszékkel.

 Talán nekünk, kommunikáció szakosoknak azért vannak a már korábban említett problémáink, mert túl sokat járunk a tanszékre.

"Nem tudom, eddig egyszer voltam a tanszéken." - ez volt egy harmadéves (azaz végzős!) hallgató véleménye a tanszéki ügyintézésről. Elmondása szerint ők e-mailben kommunikálnak, és általában a visszajelzés pozitív, kérésük teljesül, kérdéseikre választ kapnak. Azért természetesen ezen a szakon is vannak, akik a tanszéki titkárnők nevét csípőből vágják, és évi egy-két tanszéki feltűnésükkel már-már rendszeres látogatónak számítanak.

Az általánosan tapasztalt vélemény, hogy az irodalom tanszéket kevésbé kedvelik, több hallgató nem elégedett az ottani ügyintézéssel.
"Küldözgetnek, hogy ezt ez a tanár tudja, azt az a tanár. Mintha senki nem tudna ott semmit." - mondja egy harmadéves hallgató. Emellett a titkárnő kedvességért sem állt kétszer sorba, bár mi tagadás, láttunk már nála rosszabbat, de ha nincs viszonyítási alap, bizony mellbevágó élmény lehet kora reggel vagy egy fárasztó nap koronájaként egy-egy szolidnak épp nem mondható, lekezelő, vagy nemtörődöm, odavetett mondat.

Ám nem állhatunk meg itt, hiszen ezen a szakon két, különálló oldala van annak a bizonyos éremnek, s ezúttal a másik oldalt a nyelvtudományi tanszék képviseli. Nem mondanám, hogy a megkérdezettek között nagyobb látogatottságnak örvendene egyik vagy másik, de nagyobb népszerűségnek ez utóbbi igen. Jól működő, gyors, mind élőben, mind elektronikus úton jól kommunikáló tanszékről van szó, amelyről csak pozitívat hallottam, így egy virtuális kalapemelés jár nekik.
 

Talán maga a magyar szak bűvereje, vagy a pedagógus jövőkép, talán valami más az oka, úgy tűnik, a magyar szakos hallgatók önállóbbak, vagy kevesebb a problémájuk. Kérdéseikre elektronikus úton is kielégító válaszokat kapnak, és két tanszékükből az egyik hallgatói szinten kifogástalanul működik - a kulisszák mögé pedig nem látok, és nem is célom.

Gratulálok a magyar szaknak, kettőből egy!