Mivel nem jut eszembe a hely neve, ahol múlt héten voltam (nem volt kiírva!), ezért ma két bejegyzés más témában történik. Van egy sorozat, ami megosztja az embereket, de minden hibájával és jóságával ellentétben nem lehet nem ismerni. Aki szereti, annak jó. Aki nem, az is olvasson tovább.
Szomszédok, sokan gáznak tartják, én például egyenesen a kedvencek közt tartom számon. Alapmű. A főcím dallama volt az, ami megmaradt, egy szépen sikerült buli után pedig kedvenc videómegosztónkon elkezdtük a legsúlyosabb jeleneteket nézegetni. Nem feltétlen tudtuk, hogy ki kicsoda, de azért jó volt. Aztán elkezdte vetíteni újra a Magyar Televízió. Mi más kell a talpraesett fiatalembernek, ezek dvd-re rögzítődtek indokolatlan körülmények között jó igényesen. Kicsit furcsa volt az első részek próbálkozás-sorozata, a gyenge képminőség, de belefér.
Nem a Barátok Közt-féle egymást gyűlölő, mindenkit bűnüzővé tevő sorozat, persze nem is ez volt a cél. Valahogy sikerült eltalálni a dolgokat, tényleg olyan mintha kedvenc szomszédaink minden második csütörtökét látnánk. Merthogy kéthetetnte volt adásban és szerda este, csütörtök vagy péntek volt szinte mindig a fejezetekben. Előfordult, hogy az esti adásban délelőtti történés is szerepelt már. Kissé megfoghatatlan, hogy miért jó, mert mai szemmel nézve elavult, nincs lövöldözés, ugráló sárkányok, Magenheim sem küldd el mindenkit melegebb éghajlatra, mint a másik, ismertebb doktor, nem ölik egymást. Nyugis, de valahogy mindig történik valami. Igaz, tényleg nem sírrablás vagy hasonló, de történik, kicsit több ember autója tűnik kevésnek a vizsgáztatáshoz (Taki bácsi Ladája) mint amennyi sírokat fosztogat (vagy valami ilyesmi volt az RTL Klub enyhén szólva is gyenge minőségű produkciójában).
Persze nem felejtjük el a ,,mikroszoft windóz 95" szöveget és a többi, nagyon súlyos reklámot. Mert az Adidas felső, amikor Mágenheiméknek ételre se tellett, az befigyelt. Különböző oktató célú megnyilvánulások (piros lámpánál autót leállítani, ezt-azt felajánlani ide-oda) szintén megjelentek, de adtak egyfajta varázst. Kicsit néha mindenki bunkó volt, de nem baj, végülis nehéz az élet, Feri annyit dolgozik mint a fél ház összesen, Mágenheim doki a másik fele helyett. Gábor Gábor üzletelései külön könyvet érdemelnének, rá se bíznám a vagyonom. Szegény Etus munkája az ország vagyoni helyzetétől függött, ami nem volt jó, tehát neki se volt jó sorsa. És úgy általában senkinek sem, ment az éhenhalás folyamatosan és a nézők oktatása. De azért, aki szereti, az úgy érzi, hogy a szomszédok azok tényleg a szomszédok. Nekem hiányoznak.
