2007 áprilisában történt az addigi évek legsúlyosabb lövöldözése az Egyesült Államokban, a virginiai műszaki egyetem kollégiumában. Az ázsiai származású férfi első lövései a kollégiumban csattantak el, az egyetem azonban csak több mint 2 órával később figyelmeztette a diákokat és a tanszéket az egyetem levelező listáján. A második lövöldözés csak órákkal később történt, s az ámokfutásnak csak az vetett véget, hogy a férfi öngyilkos lett. A felsőoktatási intézményben pánik tört ki, többen menekülés közben kiugrottak az ablakon. Ebben a merényletben harminchárom ártatlan ember vesztette életét. Rengeteg külföldi, köztük tíz magyar fiatal is tanult a virginiai egyetemen. Őket semmi baj nem érte, de döbbenten álltak a történtek előtt.

Ez az esemény minden amerikai közösséget és iskolát is megrendített, azonban a férfi öngyilkossága még közel sem vetett véget a félelmeknek, hiszen az egyetemi épületek nyitottak, a professzorok és a diákok, sőt a „látogatók” is szabadon járkálhatnak.

Még magukhoz sem tértek az emberek a tragédia után, máris jött a következő.

Az eset 2008 októberében történt, az egyesült államokbeli Conway városában, szintén egy egyetemi kollégium épületénél. Egy ember a helyszínen, egy pedig a kórházban halt meg, egy pedig megsebesült. Az egyetemen 12.500 ember tanult, ennyi ember élete forgott veszélyben.

Magyarországon 2009 novemberében, Pécsett történt hasonló eset, amely az egész országot sokkolta. A támadó, egy első éves hallgató volt, aki a beszámolók szerint, már zavart állapotban érkezett az órára, majd fél tizenkettő körül meghúzta a ravaszt. A merényletben egy egyetemista meghalt, hárman pedig súlyosan megsebesültek. Nem hanyagolható az az információ sem, hogy az elkövető képzett lövész volt, sőt az Első Pécsi Polgári Lőegylet tagja, ami annyit jelent, hogy saját jogú, engedéllyel volt fegyvere.

Az utolsó egyetemi botrány 2010 februárjában történt, amelyre biztosan mindannyian emlékeznek. Egy huszonkét éves egyetemista, másfél éve azt tervezte, hogyan gyilkolja meg huszonkét egyetemi társát. Egy internetes blogon, verses formában célzott a terveire, sőt arra is, hogy aztán magával is végezni akar. Mint később kiderült, a fiú családjában korábban is előfordult már erőszak, neki azt is tanácsolták, hogy forduljon pszichológushoz.

A vádlott azt tervezte, hogy egy bevásárlóközpontban, vagy az egyetemen gyilkolja meg társait, s az elmeszakértők szerint, ha a rendőrök nem találják meg, akkor már csak napok kérdése volt, hogy a fiatalember akcióra lépjen.

Ennek a férfinek is fegyvertartási joga volt, sőt sportlövészetre járt.

A fegyvertartási engedély annak a természetes személynek adható ki, aki a lőfegyver tartására egészségesen alkalmas, s nem áll cselekvőképességét kizáró vagy korlátozó gondnokság alatt.

Biztosan felmerül mindenkiben a kérdés, hogy akkor ezek az emberek hogyan kaphattak fegyvertartási engedélyt? Természetesen úgy, hogy nem estek át pszichológiai teszten.

Mert ha ez megtörtént volna, akkor biztosan kiderült volna, hogy korántsem arra akarják használni a fegyvert, amire a szabályzat engedélyezi, sőt az is, hogy erőszakos hajlamaik vannak!És addig, amíg nem szigorítják a fegyvertartási szabályokat, és nem rendelik el félévente a kötelező pszichológiai vizsgálatokat, addig ez az eset bármikor megismétlődhet.

Megkérdeztem az utcánkban lakó kriminálpszichológust, Dr Móra Júliát, ezekről az esetekről, és ő a következőket mondta:

„Szerintem a személyiségzavar áll a háttérben. Ezek az emberek azért akarnak gyilkolni, mert tele vannak kissebségi érzésekkel, és így akarják felhívni magukra a figyelmet.”

A szakember véleménye is az, hogy az ilyen veszélyes embereket ki lehetne szűrni, ha a sportlövészeknek is kötelező lenne a pszichológiai alkalmassági vizsga.

Mindketten ki akartak tűnni valamivel, de az tény, hogy az egyik hirtelen felindulásból lőtt, a másik pedig évek óta tervezte a mészárlást.

A tanulság mindenkinek más. Mindenkinek vannak barátai egyetemen is, és egyetemen kívül is. Az, hogy velünk is előfordulhat ilyen tragédia, az nem biztos. Az, hogy mi is veszélyben vagyunk, az sem biztos, mint ahogy az sem hogy bárkire is gyanakodnunk kell. Az azonban tény, hogy ezek megtörtént esetek, s az is, hogy az előbb felsorolt egyetemi diákok közül senki sem hitte azt, hogy vele ez megtörténhet...