A meséket általában mindenki szereti. Gyerek és felnőtt egyaránt. A mese egy teljesen más világba repít minket, ahol azokat az élményeket is átélhetjük, melyeket a való világban sohasem. A mesék első sorban a gyerekeknek készülnek, de nem árt, ha a felnőtt ugyanolyan beleéléssel olvassa, vagy akár nézi, ahogyan egy gyermek.
Vannak azonban olyan történetek, amelyek mese köntösbe burkolva a felnőtteknek szólnak. Nem hiába. Az ember nem vesz magától mesekönyvet a kezébe, hacsak nem a gyerekének olvassa, vagy régi gyerekkorát felelevenítve lapozgatni kezdi kedvenc kis könyvét. Ám ilyenkor már nem csak a történéseket figyeljük, hanem akarva akaratlanul a sorok közt is olvasunk. Észrevehetjük, hogy a mese már nem csupán mese, hanem annál jóval több.
Erre jöhetünk rá, amikor először kisiskolás korunkban olvassuk el a Kis herceget, majd több év múltával újra elővesszük és fellapozzuk a könyvet. A mű szerzője Antoine De Saint- Exupéry francia író. Első olvasásra egy gyermeknek igen érdekes és izgalmas történet. Nem csoda, hiszen egy kisfiúról szól, aki a saját kis bolygóján él, amit ő maga tart fenn, és úgy látja tökéletesnek, ahogy van. Utazásra indul felkeresni a szomszéd bolygók lakóit. Furcsa és felettébb mulatságos emberekkel találkozik. Utolsó állomása a Föld. Végül a Kis herceg úgy gondolja, itt az idő hazatérni, és ehhez egy kígyó marása a megoldás…
A mesét maga az író beszéli el, aki személyesen találkozik a Kis herceggel a Földön. A mese a „Földön” kezdődik, de a bonyodalom már nem a valóságban, hanem a képzelet világában folytatódik. Egy kisfiú jelenik meg egy idegen bolygóról és vele együtt feltűnik egy másik világ is, melynek embersége, szépsége már (sajnos) egyátalán nem a valós világra jellemző. A Kis herceg úgy beszéli el bolygója történetét, hogy mindnyájan vágyakozni kezdünk arra a bolygóra, ahol az élet jobb és igazabb.
Ám ezt egy gyermek még nem látja igazán. Lekötik őt a színes történetek, fejezetek, képek, beleképzeli magát a Kis herceg helyébe, és élvezi az utazást. Elfelejtheti egy kis időre, hogy ő nem olyan világban él, ahol minden lehetséges. A gyerekeknek ezért van szükségük a mesére.
Amikor először elolvastam a könyvet, úgy gondoltam, hogy ez egy csodás történet egy csodás világról. Ám évek múltával, a történet másodszori elolvasása után rájöttem, hogy ez a könyv sokkal több, mint egy mese. Sőt! Teljesen máshogy értelmeztem, amit egyátalán nem bántam meg. Örültem, hogy újra elővettem és megértettem, miről is szól valójában, vagy legalábbis, hogy mit sugall. Azonban most is úgy gondolom, hogy ugyanúgy szól gyereknek, mint felnőttnek. Azt hiszem célja volt az írónak, hogy egyszerre a két nagyon különböző félnek tudjon olyat nyújtani, ami megszólítja őket és mindenki felfedezi a számára benne rejlő tanulságot, értelmet és értéket.
Talán mondhatom azt, hogy nem lesz hatalmas káosz ebben a világban, ha a gyermek és a felnőtt egyaránt olvas vagy néz mesét, és csak annál jobb, ha együtt teszik.