A D'espairs Ray négytagú rockzenekar, azaz egy Visual Kei stílusban utazó csapat. A banda nevének jelentése: "Despair": reménytelenség, kétségbe esés, "Ray": fénysugár. Zenéjük elég sötét, és kilóg a legtöbb japán Visual Kei banda közül. Jellemző a zenéjükre a súlyos metál beütések és az "ordítás". ”Hivatalosan” megfogalmazva zenei műfajuk a Nu-Metal és Industrial Metal keveréke. Az Indusztriális Metal, azaz ipari metal a heavy metalnak az indusztriális zene hatásával létrejött alműfaja. A Nu Metal zenei irányzat az alternatív metal zenei hagyományait a hip hoppal, az elektronikus zenével és más metal irányzatokkal ötvöző könnyűzenei műfaj. Éppen e műfaji átjárhatósága okán a Nu Metal stílusjegyei nehezen meghatározhatóak. A különlegesség bennük az, hogy dalaik nem csak japán nyelvűek, van német és angol számuk is.
A D’espairsray-t 1999. szeptember 9.-én Hizumi - basszusgitár, Karyu - gitár, Tsukasa - gitár és Zero - dob alapította. A felállás azóta nem változott, azaz nem volt tag csere. Eleinte ők is kis klubokban játszottak, kis közönség előtt, de rövidesen kitűntek az agresszív stílusukkal és ehhez passzoló kinézetükkel. 2000-ben kiadták saját pénzből az első, három számos CD-jüket, a Kumot. 2003 elejére már magabiztos, profi zenekarrá váltak, és ezért vissza vettek a lendületből, tempóból. Felhagytak a visual kei csapatokra jellemző kislemez áradattal, és csak ritkán, nagyjából félévente jelentkeztek újdonságokkal, de olyankor 100%-os anyagot tettek le az asztalra. A banda az Universal egyik alkiadójához, a Sweet-Hearthoz szerződtek le. Nem csak otthon kerültek egyre inkább a figyelem középpontjába, mivel ekkortájt kezdtek Európában is koncertezni, sőt 2005 nyarán Amerikába is ellátogattak. Mivel a legtöbb kortársukkal ellentétben a kezdeti erőszakos, sötét hangzásból nem vettek vissza, a rajongók aggódni kezdtek a nagykiadós szerződés miatt. Hátha a bandát át akarják „tömeg cikkesé” alakítani. Erre a félelemre rögtön rá is cáfoltak a 2005-ös első Universal-album, a Coll:set. Ezután újra a nemzetközi rajongók felé fordították a figyelmüket: EU-turné, USA-turné. 2006 tavaszán egy új korszak kezdődött: A banda előtérbe helyezte a dallamot. Ez a váltás a régebbi rajongókban hatalmas csalódást okozott. Ettől eltekintve a népszerűségük nőt a befogadhatóbb hangzás miatt. Az extrém horrorisztikus sminkeket, bőr cuccokat elhagyták, ennek ellenére a műfaj legjobbjaihoz tartoznak. 2007-es év szinte folyamatos koncertezéssel telt – felléptek pl.: az amerikai Jrock Revolution fesztiválon. 2008-ban befejeződött az átalakulás, és már végképp semmi nyoma nem maradt a Coll:set zenei világának. A zenéjük minden korábbinál dallamosabbá, rádióbarátabbá vált. 2009 volt a banda fennállásának 10. évfordulója, amit decemberben két kiadvánnyal ünnepeltek. Külön érdekesség bennük az, hogy a régi brutálisabb, sötétebb dalok együtt szerepeltek a mostani ”dallamosabb” számaikkal, ezzel érzékeltetve a zenekar útját a kiskluboktól egészen a sokezres koncertekig.
Magyarországon pont idén szeptember 29-én voltak a budapesti Diesel klubban. Sajnos én nem voltam ottL. De a koncert beszámolók alapján fergeteges volt – „Egy igazi jrock koncert volt, hatalmas hangulattal :P Hizumi annyira zseniális volt, annyira jól énekelt. Zero meg annyira édes volt végig, ahogy ott ugrált. és az a mosoly…Karyuba szabályosan szerelmes lettem, mint egy ilyen guitar god, rettentő profi volt. és Tsukasa… hát, belőle nem láttam sajnos túl sokat, csak mikor kijött a dobok mögül. de ő is nagyon cuki volt, imádtam.”
