8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás...Bezony, már a Beatrice is megmondta, hogy mi a tuti, vagyis, hogyan jó beosztani a napunkat. Az egyetlen apró-cseprő kis bökkenő az, hogy a mai világban sajnos nem megvalósítható ez a projekt. Pedig, milyen jó is lenne a 8 órás munkaidő lehúzása után hazavezetni fain verdánkon és élvezni a sunshine-t és a beach-t, azaz a jól kiérdemelt pihenést...Ezt sem a főállásban dolgozók, sem az egyetem mellett gályázók nem tehetik meg, mivel előbbi csoportba tartozók nagy része gyakran túlórázik, az utóbbiak pedig meló-egyetem-otthon útvonalon ingáznak olykor akár estig is. A látszat ellenére nem könnyű önellátó egyetemistának lenni, hiszen össze kell egyeztetni a munkát és a tanulást, plusz azért valamikor szórakozni is kéne, és akkor még nem is beszéltem az alvásról...Minden tetejébe meg ott van az az aggasztó érzés, hogy nem fizetnek minket túl, sőt, egyáltalán nem fizetik meg úgy a mukánkat, ahogy azt kéne.

Témába vág ( így nem hagyhatom ki ) egy fanyarkás vicc, ezzel zárom soraimat:

Az amerikai csinálja a pénzt, az angol kiérdemli, a francia nyeri, a német megszolgálja, a magyar keresi, keresi, de csak nem találja...