Az egyetemi évek alatt többé-kevésbé mindenki szembesül a pénzkeresés dilemmájával (sokan már előbb is), hisz nem szeretnénk minden apró-cseprő dologra a szüleinktől pénzt kérni. Azt hinnénk könnyű összeegyeztetni a kettőt, hisz ilyenkor már nem olyan kötött az ember ideje, mint a gimnáziumban, de ez sajnos nem így van.  Nem feltétlen lesz az embernek rugalmas órarendje, így jártam én is. Elsős koromban próbáltam munkát találni, természetesen diákszövetkezetek kínálatait figyeltem. Egy kikötésem volt: gyorsétterembe nem megyek. Erről tényleg minden ismerőstől csak rosszat hallottam, szóval kilőve.

A legtöbb munkalehetőség azonban különböző okok miatt nem volt megfelelő: vagy túl kötött volt a beosztás, vagy túl sokat kellett volna ingázni, stb.
Az egyetlen szerencsém az volt, hogy egy ismerősöm által végül tudtam vállalni munkát, amit otthon is tudok csinálni és magam osztom be az időmet, de ez nem sok embernek megy ilyen könnyen.

Persze kérhettem volna egyéni tanrendet, de úgy voltam vele, hogy ha már nappali tagozatos vagyok, akkor én szeretnék is bent lenni az órák többségén, mert azt biztosabbnak érzem.  Vannak azonban bátrabb ismerőseim, akik bevállalnak hajnalig tartó munkát, mindenféle időszaki állást, mert nem állnak úgy anyagilag, hogy nyugodtan válogassanak. Aztán meg csak remélhetik, hogy pihenésre és szórakozásra is tudnak majd szorítani egy kis időt…