mint szende falusi parasztlánykának (ezt már nem vakarom le) nagy rácsodálkozás volt nekem, hogy budapest ilyen naaagy, ésésés, hogy itt mindenki olyan szomorú, és és, hogy egy csomó néni, úgy néz ki, mint akinek a faránál bölöncök helyett kristálycsillár ereszkedik alá, vagy hogy a fiúk nagy része olyan rendezett, ápolt, hogy az összejöveteleken, itt ugy hívják, hogy buli, mindenki olyan karót nyelt, hogy majdnem mindenki olyan furán néz, ha ráköszönök az utcán, vagy csak rámosolygok, és tessenek megmondani nekem kérem szépen, miért van az, hogy az egyetlen férfiú aki kalapot emel nekem, az aluljáróban levő hegedülő cigánybácsi, én ezt nem értem, lehet azért ijesztem el az embereket, és azért kerül a mosolyuk, mert furcsa nekik egy szakállas lányka, de hát láthattak olyat a cirkuszban nem? és ott mosolyogtak, jajj de hát rajta, mit mondok otthon az én édesanyámnak, aki szegény megvesz azért, hogy én a pesti társaságokba kerüljek, tetszik tudni én kerülöm az úrfiakat, én nem láttam tisztességesnek egyet se, jajj mamácska mit tennének velem ha a kezük közé kerülnék

ha hazamegyek ott minden olyan szelíd, olyan kedves, csak néha van, hogy kibeszélnek a trécspadon, tudják téma lettem mióta elkerültem hazulról, de nem mondják azt komolyan, csak tudatlanok szegények, nem lettem én bárcás, nem azzal tartom el magam kérem szépen, meg hát én is tudnék mesélni róluk, régen a mariska nénit úgy becézték a fiúk, hogy nagykeresztmetszetű üleppel rendelekező mari, na jo, rajtakaptak hazudtam, csak most ilyen fura szavakat tanulunk az iskolába és igyekszem használni, úgy hívták igazából hogy szélesvalagú mari, az imre bácsi mesélte is ám, hogy miért, de olyat nem szabad papírra vetni, ő volt régen a fiúk kedvence, a régi bálokon... a régi bálok, micsoda tünemény lehetett, hogy ott pörögtek forogtak az asszonykák, kislányok, a fiúk meg hajajj úgy bevoltak csiccsentve, itt pesten közelébe sem ér a jókedv, ahhoz ami ott volt, a papunknak is így lett anno gyereke, jajj de mit beszélek én itt összevissza, most már talán tetszenek látni miért szeretem én annyira a falut, vagy nem tetszenek

kéthelyen én csontrakéta voltam, a könyvtáros fia, elnézést lánya, a kovács kőműves fia (lánya, erőltetett nem?), a tesóm öccse, a mamák unokája  (de jól áll a kezedben a kapa), a papák unokája (húzd ki magad!), az óvónénik réme (anyának kisebb van [véletlenmellfogásközben]), valaki

most meg itt nagyfalun próbálok lenni ez meg az...