A karácsony is közeledik, a szülinapomról pedig már ne is beszéljünk. Már csak párat kell aludni, és ismét egy évvel öregebb leszek.
Gyerekkoromban mindig arról álmodoztam, hogy fiatalon megyek férjhez, és lesznek gyerekeim. Aztán kezdett közeledni az idő, amiről álmodtam, és egyre jobban körvonalazódott bennem, hogy én is még gyerek vagyok, magamról se tudok gondoskodni, nemhogy egy problémákkal teli férjről, és pláne nem egy babáról. Telt múlt az idő, ha megláttam egy kisgyereket, teljesen elérzékenyültem és előjöttek bennem az anyai ösztönök. Viszont a párkapcsolatom egyre csak romlott, majd meg is szakadt. Először csak kis időre, amíg ki nem próbáltuk, milyen egy másik emberrel járni, és rá nem jöttünk, hogy az nem az igazi, és vágyunk egymásra. Ezután összejöttünk, örültünk egymásnak, majd ismét előjöttek az agyon rágott problémáink, amiken azóta se tudtunk változtatni. Újra szakítottunk, hosszabb időre külön váltunk, majd újra együtt, és így tovább. De már egyre rövidebb ideig bírtuk egymás mellett, és többet voltunk külön egymástól. Mígnem első nagy szerelmem 7év után rá nem talált az aktuális nagy Ő-jére. Ez volt rémálmaim netovábbja. Amitől eddig rettegtem, most valóság lett. Ő boldog, én pedig egyedül vagyok.
Születésem napján nagyon sok barátomnak és családtagomnak eszébe jutottam, aminek szívből örültem. Szüleim és két nagyon jó barátom is igazán nagy meglepetést okozott, viszont örömöm nem volt maradéktalan. Egész nap titkon vágytam rá, hogy az ex nagy Ő-m írjon legalább egy sms-t, de akárhányszor ránéztem telefonomra, iwiwemre vagy facebookra, nem jött tőle semmi.
Igazából már egy ideje elég furcsa a viszonyunk, már-már idegenné váltunk egymás számára. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint amikor kedvenc könyvemet – ami már hónapok óta nála hevert – a postás hozta vissza.  Még csak egy sort se irt bele, csak a boríték maradt meg nekem. Nem volt egyszerű ezt megemészteni, mert erre nem számítottam tőle, de változnak az idők.
Szülinapom köszöntői között anyukája és testvére is szerepelt. Egyrészről nagyon meghatott, mert nem is számítottam rá, másrészről még jobban belelovaltam magam, hogy az exemnek annyit se érek emberileg, hogy felköszöntsön ennyi év után. Másnapra teljesen elfelejtettem a dolgot egészen addig, míg a napi rutin gyanánt meg nem nyitottam az iwiwet, és el nem olvastam a következő üzenetet:
Szia!
Fel szerettelek volna köszönteni, de a tegnapi napot nem akartam elrontani. Remélem jól sikerült, és jól vagy. Szóval utólag boldog szülinapot. Bocsánat a zavarásért.