vidéki vagyok. imádom magamba szippantani a falusi levegőt. szeretem, amikor a kutyáinkkal rohangálhatok a kertben. kiskoromban estefelé hazamehettem egyedül mindeféle szakkörről gyalog, mert ugyebár nincs távolság és senki sem támad meg... szeretem amikor nyílik az orgona az udvarunkban, illata még sokáig ott marad az orromban, olyan jó, amikor el mondhatom a cseresznyebefőttről, hogy házi, anya csinálta. vagy mikor apu idegenvezetést tart a füstölőben, mutogatva a disznótor kincseit...

kicsit pesti is vagyok. itt születtem. itt laktam 4 éves koromig. aztán a szüleim döntöttek, a gyerek szívjon inkább friss levegőt. napközben mindig úgy érzem pesti vagyok. esténként pedig előjön a vidéki én, aki szeretné hallani a tücsökciripelést. imádom látni a Dunát, ahogy Buda elémtárul, szeretek átmenni a hidakon, örömöm lelem a VI. kerületi utcákban, zeg-zugokban, romkocsmákban, teázókban, lételemem, hogy pörög az élet, itt mindig történik valami, valami jó, rossz is történik, de azt kizárom, meghagyom másoknak, nekem se kedvem, se időm nincs figyelni rá.

így élek én, két szerelemmel. vidékkel és várossal.