Ennyit a magánéletről. Nem elég, hogy a sajátunkat át kell élnünk, ami néha vígjáték, máskor tragédia, nemegyszer pedig dráma, még az arcunkba tolják ezt a „valóságshow”-nak nevezett akármit. De bármennyire is értelmetlen műsor ez az akármi, minket mégis érdekel. Mert ki ne szerette volna meglesni a szomszéd lányt zuhanyozás közben a fürdőszoba ablakán keresztül, vagy ahogyan a részegen hazatámolygó férjet sodrófával veri az asszony? De, hogy jól szórakozzunk, összeszedték nekünk egy csoportba a nemzet legkreténebb tagjait, hogy ingyen szállásért, kaja-piáért, meg némi népszerűségért kirakják a kamerák elé, amijük van. És ne higgyük azt, ezek olyan átlagos emberek, mint mi. Kit is izgatna átlagos emberek élete? Nem, van itt cigány, elnézést: roma, pornós csaj, kidobó, meg ki tudja még, hogy milyen hasonló értelmiségi körökben mozgó illető. De nekünk ez kell. A parasztvakítás megvan, a többi a szociológusok dolga.