Felfedeztem magamban egy vadiúj fóbiát. Érdekes, hogy többetektől is hallottam már róla, habár nem neveztétek nevén. Ismertem a nyomasztó és agyfagyasztó érzést, mely egyszerűen legátolja az aktivitásra termett neuron pályákat. Azt az elvileg tökéletesen megtervezett rendszert, mely gondolatainkért felelős… de mi a helyzet gondolatnélküliséggel? Töritek a fejeteket, hogy csakúgy nyikorognak a fogaskerekek, de tartalom nélkül mit ér ez az önműködő mechanizmus, az örök machinátor? Vajon a „nem jut eszembe semmi” érzése önmagát generálja? „ Node mégis, kérem, én mégsem vagyok Olyan ember, az nem lehet, hogy Ez velem megtörténjen. Igen, kreatív vagyok és ambiciózus, a ragyogó ötletek szétfeszítik a koponyám… de most. Nem tudom. Nem értem. nem jön, aminek jönnie kellene. Ez valami félreértés.