Pszichológus hallgató is vagyok. Küzdelmekkel teli másfél év van alatt próbáltam magamba szívni a lecsüccsenős és bemagolós tantárgyak mellett a statisztika, anatómia, kognitív pszichológia és a pszichofiziológia tudományának alapvető csínját-bínját. Összeegyeztetni a két egyetemet.
Ez idő alatt csupán egy dolog volt (és még mindig) ami rendkívüli mértékben bökte a csőrömet ezzel kapcsolatban. Valemilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag emberek kikkel lépten-nyomon összefutottam hajlamosak voltak abban a hitben ringatni magukat, hogy egy pszichológus hallgatónak magától értetődő kötelessége a nap minden percében, bármikor, bárhol, bármilyen körülmények között a körülötte levő emberek folyamatos elemzése, megfigyelése és tanulmányázosása. Általánosan berögződött hiedelem, hogy egy pszichológus hallgató már képes jól megfontolt, követhető és érdemleges tanácsot adni a lelki életük minden gondjára-bajára. Egy pszichológus hallgató már teljes mértékben kristálytisztán képes meglátni a mélyen bennük zajló mechanizmusokat, sőt ami a legrosszabb óvatlan pillanataikban, amikor nem figyelnek tudatosan érzelmi megnyilvánulásaikra olvassa gondolataikat! Nohát Kedves Mindenki körülöttem! Ebben a szent pillanatban arra kényszerülök, hogy leromboljam a pszichológus hallgatókkal kapcsolatban megszilárdult sztereotípiák és előítéletek sorát...Egy pszichológushallgató is csak egy átlagos igényekkel rendelkező legvalószínűbben huszonéves fiatal, hasonló álmokkal és vágyakkal mint Ti mindannyian. Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy miért kell azt gondolni, hogy azelőtt még mielőtt megszerzi a diplomáját már kompetens minden probléma elemzésében. Tudom, hogy a kettő korántsem összehasonlítható, de például egy elsőéves mérnökhallgatót senki sem rohamoz meg azzal, hogy tervezzen meg egy házat, mert valljuk be ez irreális kérés lenne...nemde? Ha másodévesként nem tudom megoldani a problémáitokat még nem jelenti azt hogy nem vagyok jó pszichológus. Igen ez itt a legnagyobb böki, hogy még nem is vagyok pszichológus!!! Majd egyszer...talán.
