A kormány által tervbe vett megszorítások egyik részét képezi az is, hogy újabb összegeket vonjanak el a felsőoktatási intézményektől, ebben az esetben közel 20 milliárdos összegről beszélhetünk.

Ez a bizonyos pénzmegvonás előreláthatóan érinteni fogja az egyetemek, főiskolák összes költségét, köztük a tanárok fizetését, de még akár az intézmények kiadásaiból oly módon kell lefaragni, hogy spórolni kezdenek a fűtéssel és az árammal. Ezek az intézkedések azt vonják maguk után, hogy az óraadó tanárok (tanáraink) egy részétől az iskolák meg fognak válni, illetve a már amúgy is túlterhelt állandó tanárokat további órák megtartására kötelezik. Nem is kell mondanom, hogy ez az oktatás színvonalát már megint csak egy nem kívánt szint felé fogja sodorni, zűrzavart keltve maga körül. Sajnálatos dolognak tekintem, hogy ma Magyarországon a legfontosabb pozíciókat betöltő emberek vajmi kevés tiszteletben és pénzbeli jutatásban részesülnek, ilyenek a tanárok mellett az orvosok, rendőrök, tűzoltók vagy akár a mentősök is. Pontosan azoktól a személyektől, területektől vonják el a milliárdokat, amelyek minden társadalom alapját képezik és tartják az országot a szószorros értelemben életben. Ne csodálkozzunk ezek után azon se, ha az egyetemek, főiskolák nem lesznek képesek a Nemzeti Erőforrás Minisztérium által meghatározott tanulmányi előírásokat pontosan követni a lehetőségeik minimalizálása miatt, illetve keresniük kell majd különféle kiskapukat, hogy ne munkatársaik elbocsátása legyen az egyedüli megoldás. A probléma lényeges részét képezi az is, hogy az oktatás határozza meg leginkább a jövő nemzedékének lehetőségeit, kilátásait (ebben az esetben kilátástalanságát) és teremti meg ezáltal az ország jólétét, működési képességét az elkövetkező időkre. Így, ha nem szánunk kellő pénzt, figyelmet és segítséget a felsőoktatásnak, végignézhetjük, ahogy társadalmunk, országunk elmerül a reménytelenségben.