A hétvégén a 18-as villamost vettem igénybe és egészen a Savoya Parkig utaztam vele. Amikor felszálltam rengeteg szütyővel megpakolva, azt reméltem, hogy nyugodtan pihenhetek a szemet szúróan sárgára festett szerelvényen. Hiú reményeket tápláltam, mert a villamos 5 perces várakozási ideje alatt felszálltak olyan egyének, akiknek jelenlétét minden másnak, csak csöndesnek nem lehetett titulálni.

A jellegzetesen sivár szókinccsel és útszéli beszédstilussal rendelkező, roma "barátaim" szája be nem állt és olyan nagy frekvencián jártatták a lepénylesőt, hogy minden önuralmamra szükség volt, hogy szóvá ne tegyem a viselkedésüket. A rendbontó banda igazából egy család volt, ami a foghijas és vörösre festett loboncú, ám több centis lenövéssel "büszkélkedhető" anyuciból és a kopott bőrkabátos, cigitől büzlő apuciból, no meg persze a hét kölyökből állt. A pereputty tagjai között vagy három nagykorú gyerek is volt, s az ők viselkedtek leginkább kritikán alulian. Bár hely bőven akadt, mégis rákiabált az egyik nagy mamlasz a körülbelül öt éves kisöccsére, hogy álljon oda mellé az ajtóba a lépcsőhöz, majd, amikor a gyerek mellé állt, elkezdett neki -bazdmegokkal tarkitva- magyarázni a család aznapi programjáról. Egyrészt, nem fér a fejembe, hogy mért kell állásra kényszeriteni egy kisgyereket, másrészt a bazdmegok eredményeképpen a gyermek, mire eléri az iskolás kort, káromkodásból biztos jelest kap.

Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor leszállt a kisebbségi csoport. Még mielőtt bárki kirekesztéssel vádolna, hangsúlyozom, hogy a zavartalan utazás megvalósithatatlanságát szerettem volna ezen a precedensen keresztül bemutatni. Ez az eset csepp a tengerben, és igy magyarok is szoktak viselkedni, csak valahogy senki sem figyel fel rájuk annyira...