A 14 szerző műve jó eséllyel megreformálhatja az emberek gondolkodását a hajléktalansággal kapcsolatban.

A téma nem új, ezért nem könnyű róla újat mondani, ám a HajléktaLand című könyvnek mégis sikerült ezt véghezvinnie azzal, hogy útikönyv formát öltött. Az olvasó betekintést nyerhet a hajléktalanok mindennapjaiba, természetesen maguktól a fedélnélküliektől kapott információk és anekdoták alapján, ezzel megválaszolva az eddig talán meg sem fogalmazott, ám mégis fontos kérdéseket is, mint például a lakhatás, az egészségügyi ellátás, a közlekedés és a kultúra. A könyv egyik lényegi része az a fejezet, melyben a hajléktalan ideáltípusokról olvashatunk. Kiderül, hogy a hajléktalantípusoknak csak egyike az, akivel az aluljárókban, parkokban találkozunk. Nem „követelmény”, hogy ne legyen némi ingóságuk, elhagyják magukat, és alkoholhoz vagy drogokhoz nyúljanak. A példák alapján sokkal kevesebben kerülnek utcára önhibájukból, mint ahányan önhibájukon kívül, sokszor egyik pillanatról a másikra. Értékrendjük és napirendjük nem feltétlenül különbözik a szerencsésebb helyzetű emberekétől, sokan közülük dolgoznak is. A kitartóak sok munkával, de képesek újra talpra állni. Minél több támogatást kap egy hajléktalan, annál nagyobb esélye van kitaszítottból újra a társadalom tagjává válni.

A könyv struktúrája és tartalma közelebb hoz az olvasó számára egy olyan világot, aminek a létezéséről tudott, de a működésébe eddig nem látott bele.