Kedves Hallgatók,
a Gáspár blog kinőtte a blog.hu-t, saját Wordpress oldalra költöztünk, ezen a blogon nem lehet többet publikálni. A kérésem az hogy az aktiv szerzők regisztráljanak át a
oldalra, és töltsék fel az ebben a félévben készült postjaikat oda. A regisztrációhoz és a postoláshoz segitséget ezen az oldalon kaphatnak.
Köszönettel,
bodoky tamás
Letisztult énekhang, elegáns megjelenés, ígéretes tehetség. Horváth Sára a Liszt Ferenc Zeneakadémia első éves hallgatója. Népi énekesi pályája után jazz énekléssel kezdett foglalkozni Kocsis Ági szárnyai alatt, nem kis sikerrel.
-Hány évesen kezdtél el énekléssel foglalkozni?
-Hét évesen kezdtem el néptáncolni a Gödöllő Táncegyüttesben és ott mondták, hogy erős a hangom, menjek el énekelni. 8 évesen a szüleim beírattak a gödöllői zeneiskolába népi énekre.
-A szüleid szava volt a döntő az éneklés elkezdése terén vagy már kisgyerekként is úgy érezted ezt szeretnéd csinálni?
-A szüleim nagyon szeretik a népzenét a magyar népzenét legfőképp de más népek zenéit is kedvelik. Fiatal korukban táncházakba is eljártak. Ezért kezdtem el a néptáncot, amit utána nagyon megszerettem, az éneklés pedig teljesen magától értetődően jött. A zene és a mozgás nem választható külön egymástól.
-Kinél kezdtél el éneklést tanulni?
-A gödöllői zeneiskolában kezdtem el tanulni, legelőször Dobák Katalintól. Őt követte Benedek Kriszta,Szalé Károly majd Szikora Réka. Rékától tanultam a legtöbbet. Tánctanáraim Széphalmi Zoltán, Iglói Éva és Mosóczi Lívia voltak. Mindamellett, hogy kivétel nélkül kiváló emberek, általam nagyrabecsültek.
-A gimnáziumi évek alatt sem hagyott alább a lelkesedésed?
-Gimnáziumi éveim alatt kezdtem el más művészeti ágak felé is nyitni illetve más tánc és zenei stílusokkal megismerkedni. A Waldorf Iskola révén megismerkedtem az Euritmiával, a Rudolf Steiner által megalkotott kortárs mozgásművészettel, Melyet úgy jellemeznék: látható zene és látható beszéd! A kamaszkor a kísérletezésé, hallgattam jazz-t, klasszikus zenét, popp-ot. Meghatározó volt számomra, hogy bekerülhettem a jászberényi Jászság Népi Együttesbe.
-Hogyan ismerkedtél meg közelebbről a jazz zenével?
-Ahogy tágultak a művészeti ismereteim egyre nagyobb űrt éreztem magamban, melyet végül a jazzal való megismerkedésem töltött ki. Egyrészt ösztönös odafordulás volt ez, másrészt segítségemre volt néhány barátom, akik fontos állomásai lettek az életemnek.
-Nem titok, hogy nekünk van egy közös projektünk is a BaHorKa. Én tudom hogyan találtunk egymásra, viszont az olvasók nemigen…
-Mint már említettem a Jászság Népi Együttes táncosa lettem gimnáziumi évek alatt. Ekkor ismertelek meg téged (Kaszai Lili) illetve Balogh Melindát. 2007-ben mutattuk be a táncegyüttessel Boldog lelkek tánca című műsorunkat, melyben közösen énekelünk egy éneket. A nagy sikerre való tekintettel fogalmazódott meg bennünk a további közös éneklés gondolata. A BaHorKa (http://bahorka.mlap.hu/) vezeték neveinkből álló mozaikszó. Törekszünk nem behatárolni magunk holmi stílusminősítéssel, ezért ha kérdezik milyen zenét csinálunk a válasz általában, hogy BaHorKa zenét. Az elmúlt egy évben fő profilunk a gyermekműsorok előadása lett. Az esztendő jeles napjait, ünnepi szokásokat elevenítünk meg énekkel, tánccal, interaktív játékokkal 50 percben.
-A BaHorKa mellett egy másik női énekformáció tagja is vagy. Hogyan jött ez a lehetőség?
-Bő fél évvel ezelőtt egy meglévő acapella formáció szerveződése kapcsán kerestek meg engem. Egy meghallgatás után választottak ebbe az öt tagú formációba. Mint ahogy a nevünk is tükrözi Season5 (http://www.season5.hu/) acapella , kíséret nélkül énekelünk. Ez nagyon nagy kihívás számomra, mert csakis az énekhangunkra támaszkodhatunk.
-Milyen helyszíneket léptek fel?
-Ez a formáció zártkörű rendezvényekre lett kitalálva de, most hétvégén élőben szerepelünk majd a rádióban. Abaházi Csaba kérdez minket és még énekelni is fogunk.
-Úgy tudom jazz ének tanáraid közt tudhatod Lakatos Ágnest, aki mai napig jazz körökben a legnépszerűbb előadók egyike. Hogy kerültél hozzá?
-Három évvel ezelőtt jelentkeztem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz ének szakára, okj-s képzésre. Az első tanárnőm Lakatos Ági lett, aki azóta is tanít igaz, szeptemberben felvettek a Zeneakadémia jazz ének szakára de, szerencsére ott is őt kaptam.
-Mennyire volt nehéz feladat bekerülni a Zeneakadémiára?
-Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert nagyon kevés ember, szakonként 1-2 fő kerül csak be évenként az iskolába, mindamellet, hogy többszörös a túljelentkezés. Én elsőre első helyen jutottam be, amire nem is számítottam. A felvételi rendszer több fordulós, amiben szolfézs, angol, zongora és szóbeli meghallgatások vannak. És ha mindezekből tovább jut a felvételiző, csak akkor hallgatja meg a felvételi bizottság főtárgyból, ami lehet ének illetve hangszeres zene.
-Mik a jövőbeni terveid az énekléssel kapcsolatban?
-Szeretném az egyetem adta lehetőségeket minél jobban kihasználni. Külföldi partnerintézményekben tanulni, nemzetközi versenyeken részt venni.
-Diploma után mik az elképzeléseid?
-Nagyon izgalmasnak találom, hogy sok zenésztársamat megismerhetem. Szeretnék minél több emberrel együtt dolgozni. Olyan előadásokat szeretnék majd létrehozni, vagy legalább részt venni, ahol a különböző művészeti ágak, a zeneművészet, a táncművészet, képzőművészet a vizuális kultúra egy komplex előadásban tud együtt működni, lélegezni. Hiszen az improvizáció és az interakció minden művészetben benne van. Hiszem, hogy ez lehet egy kulturális és művészeti jövőkép.
Nem voltam könnyű helyzetben, amikor múlt hét pénteken megkaptuk a legújabb feladatot. Csináljunk interjút egy közepesen híres emberrel. Ez szép és jó, de hogyan mozgósítsak egy közepesen híres embert egyetlen hét alatt úgy, hogy egyet sem ismerek? Hamar beletörődtem, hogy ha megpróbálkoznék az ismerősöm szomszédjának a kutyájának a tenyésztőjének az apósának a kertészének módszerrel, valószínűleg nem koronázná siker a vállalkozást. Maximum két hónap múlva tudnék produkálni valamit. Vagy mehetne a copy-paste ezerrel, de az csöppet feltűnő lenne.
Mivel csütörtök este van, és még mindig nem jutottam egyről a kettőre, ezért kénytelen vagyok az eheti interjúnak nem nevezhető párbeszédet amolyan pszeudo-interjúként felhasználni.
Keanu Reeves éppen hazánkban forgatja legújabb, 47 Ronin című filmjét. Én pedig kihasználtam ezt a lehetőséget...Párbeszédünk így zajlott:
Én: Hogy vagy?
Keanu: Jól. *közben dedikál*
Újabb dedikálandó papírokat dugnak az orra alá, mire megkérdezte: Hol van a toll?
Visszaadtam neki. Végül jó éjszakát kívánt nekünk, és indult a mélygarázsba. Én pedig örültem, hogy ha nem is sokat, valamit tudok írni Internetes újságírás órára.
Dia dhaoibh!
(Hellóbelló, vagyis: Isten hozzátok!)
Mivel nem tudtam, miről írjak, ami bárkit is érdekelhet, gondoltam írok arról, ami engem érdekel. Igen, öncélúan cikkezünk ez esetben az ír nyelvről, mert megtehetjük. Akinek nem tetszik, járjon utána. (Különben is, addig jár a korsó a kútra, míg egyest nem kap érte.) Na szóval.
- Avagy mi az isten az a kanonok alapítvány és mit akar tőlünk?
A távirati irodák központi víruselosztóként dolgoznak, de azért a hírportálok összebújásából is születhet egy-egy jó kis hírfertőzés. Nagy újságírói munkát nem feltételezhetünk egyik esetben sem, egy kis szerkesztés itt, egy kis betoldás amott, néhány linkkel megfűszerezve és már meg is született a hír. Esettanulmány következik.
Szerdán megnyitotta kapuit a 7. Budapest Motor Kiállítás. Azt gondoltam, hogy a szakadó eső jócskán visszafogja az érdeklődők lelkesedését, de ennek ellenére, már nyitáskor egész népes látogatósereg bóklászott a pavilonban. Ez valószínűleg köszönhető volt annak is, hogy Talmácsi Gábor 11 órakor megnyitó beszédet mondott, sokan voltak kíváncsiak rá. Én kissé elbambultam egy másik standnál, így késve értem oda. Vesztemre, hiszen Talma köré olyan méretű emberkoszorú gyűlt, hogy hirtelen nem is értettem honnan került elő ez a rengeteg rajongó, így csak tisztes távolból figyelhettem világbajnokunk szavait. A rövid megnyitó beszélgetést követően hivatalosan is megkezdődött a kiállítás. Előrebocsátom, ebben a cikkben meg sem kísérlem összefoglalni a kint látható kiállítókat illetve termékeket, hiszen rengeteg mindent rejt a pavilon. (A kiállítás vasárnapig nyitva van, minden érdeklődőt buzdítok, hogy nézzen ki.)
2 hete eljutottam a Pécsi Galériába, a Zsolnay képek kiállítására.Örülök, hogy elmentem, mert ezeket a képeket nagy valószínűséggel így együtt, még egyszer nem fogom tudni majd megnézni, hiszen ez egy alkalmi kiállítás, melyen látható képek a család tagjainak, illetve különböző műgyűjtők, múzeumok tulajdonában vannak. A bejárat mellett egy hatalmas plakáton a Zsolnay-Mattyasovszky-Sikorsky családfa látható.A pécsi Zsolnay család különlegességét tagjainak sokoldalúsága adta. Az iparos család igazi képzőművészeti értékeket hozott létre, nemcsak a tájképek, festmények, hanem az iparművészeti dokumentáció terén is, hiszen az ipari minták, épületkerámiák előzményeit jelenítették meg akvarelljeiken, fotóikon.
Művészi értékében talán Mattyasovszky-Zsolnay László alkotásai kívánkoznak az első helyre. Őt a XX. század elején a legnevesebb festők között emlegették, a francia impresszionisták stílusában alkotta műveit, közös kiállításon szerepelt Csókkal, Vasza-ryval, Fényessel, Rudnaival a velencei biennálén. 1928-ban a tervei alapján állították össze a Zsolnay-gyári múzeumot.Két gyönyörű őszirózsás kép - az itt láthatók messze nem közelítik meg az eredetieket !
A művészcsaládból két hölgyet is célszerű kiemelni. Zsolnay Vilmos lánya, Júlia tervei alapján születtek meg a jellegzetes „Zsolnay-motívumok”. Gyári műtermében viszont több mint 300 képet festett, elsősorban akadémista stílusban. Unokája, Zsolnay Lívia pedig kisplasztikáival és szoborterveivel, akvarelljeivel és olajképeivel alkotott emlékezeteset.
Zsolnay Gyula a XIX. század végén szobrászművészként tevékenykedett a gyárban. Bécsben zeneszerzők mellszobrait tervezte, és az 1903-as Saint Louis-i Világkiállításon aratott sikere révén vált befutott amerikai művésszé. Olyannyira, hogy ma is több mint 200 szobra áll a tengerentúlon. Zsolnay Vilmosnak, Sikorsky Zsolnay Miklósnak és Sikorsky Tádénak pedig a gyári nagyüzem fénykorában is jutott rá ideje és energiája, hogy kipróbálják magukat a képzőművészet területén.
Biztosan önökkel is előfordult már az, hogy idősebb ismerőseiktől vagy más tájegységen elő, de magyar emberektől olyan szavakat, illetve kifejezéseket hallottak, amelyek ismeretlenek voltak és idegenül hangzottak az önök számára. Ez mind összehasonlíthatatlan az India északkeleti államában kialakult helyzettel. Két amerikai nyelvész K. David Harrison és Gregory Anderson 2008-ban India félreeső államába utazott, hogy két alig ismert nyelvet dokumentáljanak. Munkájuk során azonban ráleltek egy harmadik, addig még ismeretlen nyelvre is. A helyi emberek azt gondolták, hogy a koro nyelvet használó, mintegy nyolcszáz ember egyfajta dialektust beszél, - ám a National Geographic Társaság veszélyeztetett nyelveket tanulmányozó programjának résztvevői rájöttek, hogy egy önálló nyelvről van szó. Nyelvészek becslése szerint a földkerekségen beszélt, közel hétezer nyelvből kéthetente kihal valamelyik. A koro nyelv megőrzésére a kutatók hangarchívumot és szótárat készítenek, valamint ezt közzé teszik az interneten, ezzel esélyt adva arra, hogy mások számára is elérhetővé váljon ez a nyelv.
A 14 szerző műve jó eséllyel megreformálhatja az emberek gondolkodását a hajléktalansággal kapcsolatban.
André Rommel Yong, ismertebb nevén (művésznevén) Dr. Dre. Így talán párotoknak ismerős lehet. Grammy-díjas amerikai rapper, producer és színész.
Dr. Dre-nek elég sokat köszönhet a hip-hop világa. Ennek a műfajnak az egyik legnagyobb "agyasa". Ezért is szeretném megmutatni nektek az egyik legújabb számát. Zenei világomban én is mindenevő vagyok, de hogyha Dre papa hozzányúl valamihez az tényleg arannyá változik.
https://www.youtube.com/watch?v=VA770wpLX-Q
"Óriási szendvics és salátaválasztékunkon felül, bővített étlappal várunk szeretettel új üzletünkben. A mindig friss és hatalmas adag ételeket jó zene mellett, laza hangulatú, igazán trendi helyen fogyaszthatjátok el nálunk. Régi vendégeink körében már ismert Óriáspalacsintázó „szigetünk” –et új színfoltként emeltük be a vendégtérbe, ahol a rengeteg sós és édes palacsinta mellett turmixokat, kávékülönlegességeket ajánlunk."
Ezt a negédes maszlagot olvashatja az az éhes érdeklődő, aki megnézi a Guru szendvicsbár és palacsintázó honlapját. Azért használok ilyen becsmérlő szavakat erre a vendéglátó ipari-naná, hogy franchise-rendszerben müködő- egységre, mert, annak ellenére, hogy csak egyszer jártam ott, nincsenek jó tapasztalataim a hellyel kapcsolatban. Az első benyomás a döntő ugyebár...
Nem szeretném bő lére ereszteni és a legapróbb részletekig menően taglalni a negativumokat,és panaszáradatot se szeretnék nyitni. Legyen elég annyi, hogy kiválasztottam a legolcsóbb kaját, ami ár-érték arányban is viszonylag megérte a kinálatból. Egy óriáspalacsinta volt, sajttal töltve és egy vékony szelet paradicsommal. Ezért 600 ft-ot fizettem. Meg azért, hogy a mellettem lévő asztalnál a képembe bagózzanak. A barátnőm egy kávéért 400 ft-t fizetett. Megjegyzem: egy ásványviz is ugyanennyi volt.Asszem no comment.
Interjú Földes Annával, a Bicskei Menekülteket Befogadó Állomáson végzett önkéntes munkájáról
A hétvégén a 18-as villamost vettem igénybe és egészen a Savoya Parkig utaztam vele. Amikor felszálltam rengeteg szütyővel megpakolva, azt reméltem, hogy nyugodtan pihenhetek a szemet szúróan sárgára festett szerelvényen. Hiú reményeket tápláltam, mert a villamos 5 perces várakozási ideje alatt felszálltak olyan egyének, akiknek jelenlétét minden másnak, csak csöndesnek nem lehetett titulálni.
Alapvetően nyugodt ember vagyok. A vérnyomásom általában úgy 90/60 körül szárnyal, idegességemben lehet, hogy van az 100 is. Mégis minden egyes alkalommal, amikor üvegvisszaváltásra kényszerülök, még napokig fel tudnék robbanni a procedúrától.
Gondolom már ti is hallottatok róla, hogy 2007 után ismét hazánkba látogat a latin pop csillaga a kolumbiai származású énekesnő Shakira, a The Sun Comes Out World Tour keretében, a magyar rajongók legnagyobb örömére.
Tizenévesen mindannyian, vagy legalábbis sokan álmodozunk fényes karrierről, fontos személyek szeretnénk lenni, valami különlegeset létrehozni, persze sikerrel és boldogsággal megfűszerezve.
Aztán jön az a következő 10 év, amit 20 és 30 éves korunk között élünk meg. És ez életünk legizgalmasabb időszaka, nem a kamaszévek! Igyekszünk minél hamarabb diplomát szerezni, és ha esetleg vagyunk még olyan „nagyravágyóak”, hogy a mesterképzés gondolatával kacérkodunk, azt jelenti, hogy körülbelül 25 éves korunkig a padban ülünk. És marad 5 évünk arra, hogy megházasodjunk, munkába lépjünk (ha még nem tettük) és legalább az első gyerekünknek életet adjunk, ha nem szeretnénk nagymama korúak lenni, mikor a gyerekünk ugyanannyi idős lesz, mint mi most.De a fontos pozíció, a csillogó pályafutás, az értékes alkotás aligha érhető el „csupán” ennyi erőfeszítéssel. Minimum egy újabb mesterszintű képzés, esetleg doktori kell hozzá, és óriási munkaalázat. Olyan, ami megkérdőjelezhetetlenül az 1. helyet foglalja el életünkben. A párkapcsolat, a család jó esetben is csak másoddobogós. És ez még csak az, hogy megszereztünk minden, szükségesnek ítélt papírt ahhoz, hogy elkezdjük magunkat a végeláthatatlan ranglétrán feltornázni. Ez szintén hosszadalmas éveket vesz igénybe, hiszen tapasztalat nélkül nem megy a dolog.Ráadásul ezek alatt, a hosszadalmas évek alatt családot is kellene laptani…Élvezni a reggeli kapkodós fejetlenséget, vagy épp az éjszakába nyúló családi activity partikat, Anyáknapjákra járni, izgulni a kicsi betegágyak mellett, megfeddni a szemtelen kölyköt, ha épp nem egyeznek a vélemények, hétvégéket elkirándulni…telefonálgatások és kimerültség és feszültség és felelősség nélkül… szabadon, önfeledten boldognak lenni gyertyalángnyi életünkkel… különleges átlagosságban…
Legalábbis zeneileg. 2010 teljes mértékben a pop és az elektronikus zene éve volt.
átjárhatatlan falakon dörömbölök már napok óta. sőt hetek, hónapok telnek el így. a tiszta, csúszós üveglaphoz simulva bámulom, hogy milyen odakint. kezemet átnyújtanám, de törékeny üvegfalam darabokra esne szét.
Oviban még annyira egyszerű volt. Mindenféle fölösleges ceremónia nélkül odamentünk a másikhoz, megkérdeztük, hogy leszünk-e barátok, és onnantól együtt libikókáztunk, bringáztunk, együtt utáltuk a délutáni alvást. Minden reggel rettenetesen örömködtünk egymásnak, ott folytattuk a játékot, ahol előző nap abbahagytuk. A gimis barátságok is jól működnek addig, amíg nem kérdéses a napi szintű kapcsolattartás. De mi történik a régi cimborákkal, miután megszűnik a közös közeg?
Egyetemünk kapuján kilépve nagy a dilemma, hogy egy-egy szünetet, vagy éppen unalmasnak vélt órát milyen elfoglaltsággal töltsünk el. Abban viszont legtöbbünk egyetért, hogy egy jó kávézás életerővel tölt fel egész hátralevő napunkra.
Az RTL klub legújabb, Casino című műsora feltűnt és 3 hét alatt el is tűnt a csatornáról.
A legtöbb embernek körülöttem alig van ideje akármire is, ahogy nekem sincs. Ha 48 órából állna egy nap, akkor valószínűleg az sem lenne elég.
Legjobb barátunk a Wikipedia, és (nem oly) titkos fegyverünk a Büfés néni, amikor az ember azt hiszi, minden összedőlt. Ha pedig tényleg összedőlt, jöhet az Andersen.
Vigyázat, a műsorban termékmegjelölés található! Saját korunk emblematikus figurái vagyunk. Nem új márka a bölcsész, annyi szent, de legalább a maga mivoltjában, defektjeivel együtt szerethető, ellentétben Justin Bieberrel, vagy a VV-s brigádokkal, és hiába írja be valaki kommentbe, hogy nem tudja, kik és mik ezek, tudom, hogy tudjátok.
Tartsunk némi púdermentes önvizsgálatot, és vegyük szemügyre típusfiguráinkat - a párunkat, a barátainkat, szeretteinket, akikkel azonos bolygóról származunk. Szerepjátékosok? József Attila/Pilinszky kötettel a hónuk alatt rohangálnak? Fura vicceik vannak, na adj' Isten, affélék, melyek történelmi tudást igényelnek? Színházba, valamint előtte/utána kocsmázni járnak, ahelyett, hogy ennivalót vennének maguknak? (Ki tudja, mit nem soroltam még.) És ha még sálat is hordanak, végképp a tápláléklánc alján állnak, nem igaz? Nem. Még jó, hogy nem! :)
Mindig rohan? Esetleg előfordul, hogy elkésik? Sokak azzal a viccel ütik el a késés kellemetlen első pillanatait, hogy : „Hiszen nem egyeztettük az óráinkat.” Mint tudjuk a föld különböző pontjain, mást és mást mutatnak az órák, na de mi is a helyzet a sarkvidékekkel? A Déli-sarkon lényegében két napból áll az év: az egyik teljesen sötét, a másik teljesen világos és mindkét nap fél esztendeig tart. Vajon mihez igazítsák az órájukat azok, akik az Antarktiszre keverednek vagy magára a Déli-sarkra, ahol egy pontban találkozik a 24 földi időzóna? A tudományos megfigyelések során, a világidőt követik. Az antarktiszi kutatóállomások viszont három megoldás közül is választhatnak. Igazíthatják szerkezeteiket az anyaország időzónájához, annak a városnak az időzónájához ahonnan hajóik vagy repülőgépeik indultak és harmadik lehetőségként a földrajzi hosszúsági körök zónaidejét használhatják. S, hogy magán a Déli-sarkon mihez kell az órát igazítani? Az új-zélandi időhöz, mert a déli-sarki amerikai bázis lakói onnan indulnak útra antarktiszi állomáshelyük felé. Tehát az antarktiszi kutatóállomásokon helytálló lenne a viccelődés, ellenkező esetben viszont, ügyeljünk a pontos érkezésre és kerüljük a kellemetlen pillanatokat.
