Egyetemünkön az egyik legnagyobb problémát jelenti a dohányzásra kijelölt hely az udvaron. Egy hihetetlen izgalmas óra vagy egy kemény vizsga után a hallgatók jelentős részének egyik legfontosabb és legelső dolga, az azonnali stressz oldás, a dohányzás.  

Persze, hogy jól esik egy „cigi” az órák vagy a vizsgák után, de mi lesz a nem dohányzókkal? A kérdés jogos, hiszen az egyetemen a dohányzásra kijelölt hely egyértelműen az udvar. Nincs más lehetősége a dohányzó hallgatóknak, legyen szó mínusz 20 vagy akár plusz 35 fokról. Kénytelen a dohányos itt rágyújtani.

Ellenben az a hallgató, aki nem dohányzik, és éppen csak ki szeretne menni a levegőre, az kénytelen a dohányfüst telítette övezettel szembesülni.  

Miért nem lehet egy olyan helyiséget kialakítani, ahol csak a dohányzók vannak és itt nem zavarnak senkit? Ez a kérdés mindaddig nyitva marad, amíg át nem érzik az illetékes személyek megfelelően a problémát.

Sok embert megkérdeztem a témával kapcsolatban és elég vegyes véleményt tapasztaltam. 

„Engem nem zavar, hogy mindig száll a füst az udvaron, már megszoktam. (egy nem dohányzó hallgató)”

„Engem felháborít, hogy az Egyetem nem gondol azokra, akik csupán levegőzni szeretnének, vagy a büfébe sietnek. Nem túl bonyolult a kérdés, hiszen, ha nem akarom szívni a dohányfüstöt, akkor bent maradok az épületben. Csak ha nagyon muszáj, akkor megyek ki az udvarra.” (egy nem dohányzó hallgató)

„Hol gyújtsak rá? Csak itt lehet dohányozni. Menjek ki az iskola elé?” (egy dohányzó hallgató)

„Csak az udvar van. Valószínű, hogy ezzel sok nem dohányzót zavarok, de ezzel én mit tudok csinálni?” (egy dohányzó hallgató)