Kizsákmányoljuk, és elhajítjuk a Földet, mint oly sok mást életünk során. Emberi gyarlóság, érdektelenség, vagy bármi más is az oka, nem gondolunk a jövőre. Pedig felelősek vagyunk érte. Felelősek vagyunk a szemétdombokért, a tengereken köröző, a vizet, földet, levegőt ellepő veszélyes hulladékért, a sugárzásért, a szmogért, az olvadó sarki jégtáblákért. A sor végtelen.

A szelektív hulladékgyűjtés ma már nem elképzelhetetlen luxus. Nem is trend. Már-már követelmény. Egyre több egyetemen valósul meg mind hallgatói, mind vezetőségi szinten.

Valójában még elképzelni sem tudom, milyen mennyiségű hulladékot termel ki egy egyetem – akár csak olyan kicsi, mint a mi Károlink. De ha eszünkbe jut a rengeteg papírmunka, beadandó dolgozat, zárthelyi, meg a rengeteg kötelező kérvény, kérelem, és mindazok, amikről hallgatónként nincs információnk... Belegondolni is nehéz. Mindezek a hulladékok nem lesznek újrahasznosítva, vegyes szemét címszóval mennek a szeméttelepre, cserébe viszont újabb erdőket vágnak ki, hogy nekünk legyen mire nyomtatni.

 

Talán senki nem vetette még fel az ötletet. Talán senkinek nem jutott eszébe, hogy a mi egyetemünk is gyűjthetne szelektíven. Talán ebben lehetünk még az elsők között. Még nem késő.