"Jó napot kívánok, Behízelgőhangú Tenyérbemászóalak vagyok és azután érdeklődnék, hogy hogy vagy? Lehet, hogy nem ismersz engem, nem emlékszel rám, de egyszer láttalak ott, ahol mások is járnak és ott volt az is akit Te is ismersz és őneki nagyon tetszett, amit beszéltünk és ő mondta, hogy Téged is biztosan érdekelne a pénzügyi tanácsadás, mert bizonyára Neked is vannak pénzügyeid és egy-két díjmentes jótanáccsal nagyon sok pénzhez tudnál hozzájutni és mindehhez csak egy egy órás kötetlen beszélgetésre lenne szükség, mikor érsz rá?"

Ilyenkor több dolog jut egyszerre az eszembe:

• Ki a #!&%?§ ez?
• Kitől kapta meg a számomat?
• Miért találnak meg ezek engem hetente legalább kétszer?
• Miért nem unják meg?
• Miért nem csapom rá a telefont?
• Ha ezt el tudta mondani egy levegővel, miért ad pénzügyi tanácsokat, ahelyett, hogy könnyűbúvárként keresné a kenyerét valami gyöngyhalászhajón?

Na de mit lehet ilyenkor tenni?

A legegyszerűbb rácsapni a telefont. Na de ez nem olyan, hogy feladja, újra hív és bedobja a "biztos megszakadt a vonal" kártyát. Ha ilyenkor másodszor is rácsapod, talán ért a szóból.

Csak hát én nem vagyok az a bunkó fajta (kivéve ha felébreszt a hívással, mert akkor viszont nem állok jót magamért). És itt kezdődnek a bajok. Ő pontosan erre számít és már löki is a sódert tovább. Hiába mentegetőzöl, hiába van tizes skálán tizenkettes kifogásod, ellene az kevés. Neki minden időpont jó, neki minden helyszín megfelel. Ha a nemzetközi űrállomáson vagy, ő oda is elmegy utánad, mert ő segíteni akar, persze ingyen. Persze.

Mondom, hogy nincs pénzem és hogy ahhoz előbb pénz kellene, hogy legyenek pénzügyeim, de őt ez nem érdekli. Ő is így kezdte és most? Most mindene megvan, minden jó, minden szép és ő segíteni akar nekem is, csak úgy. Felhív, költi a pénzét, rám pazarolja az idejét, az energiáját, mindent, Terázanyát lenyomja, mint a rajzszöget. Most mit mondjak?

Mondom neki, szakdolgozom, nyelvizsgára készülök, óráim vannak, de ő már azt kérdi, mikor végzek ezekkel, neki fél év múlva is jó, akkor hívhat? Vagy egy év múlva? nem gond, ő megteszi! És azt hiszed ezek üres szavak. Ráhagyod, oké hívj akkor. Úgyse hív.

De felhív megint. Napra pontosan fél év múlva és akkor már nincs kibúvó. Most mit találsz ki? Újabb fél év haladékot kérsz? Akkor majd újra hív félév múlva, soha nincs vége, hacsak...

Hacsak nem szállsz be te is valamelyik piramisjátékba és nem válsz Te is telepiócává. Akkor mondhatod, hogy kössz haver, én is ezt csinálom, én is gyémánt szinten vagyok, nekem is ebből van Lexusom meg több millióm és már csak hobbiból csinálom, persze csak amikor nem a Bahamákon vagyok...

Akkor inkább mégis rácsapom.

Bunkó paraszt vagyok. Szegény bunkó paraszt. Nyugodt bunkó paraszt.