Innál egy sört? Beülnél valahova beszélgetni? Írásaimban olyan vendéglátóipari egységeket fogok bemutatni, amelyek érdemesek arra, hogy a tisztelt egyetemista olvasó meglátogassa őket, igyon ott valamit, vagy legalább tudjon róla, hogy létezik. A túrám második állomása a bemutatótúrának a Dohány utcában, éppen a zsinagógával szemben található Mister söröző volt.
Mielőtt valaki megvádolna: nem, nem reklámozom a céget. Jártam már néhány egységükben (hat létezéséről tudok, ebből négyben megfordultam már). Megélnek ők nélkülem is, valószínűleg a Dohány utcai kirendeltségnek muszáj is lesz. De kezdjük az elején. Átlag egyetemista sétál az utcán, meglátja a messziről sárgálló feliratot: ,,Mister söröző". Fantasztikus. Az már kevésbé, hogy a ,,Korsó 210 Ft" felirat is díszíti az ablakot, mert 10 perc sétára innen megkapom ugyanezen cégnek ugyanezen termékét olcsóbban is. Szóval betértem az objektumba. Nagyobb mint a Baross utcai söröző, jóval. Ülőhely is akad néhány a korábban érkezőknek. A többiek támaszthatják a pultot, természetbarátabbak pedig az egyébként ötletesen tükrökkel díszített belső tér (növeljük a térérzetet, panelban is beválhat) helyett az ablaknál támaszkodva nézh
etik az utcát, a 74-es troli megállóját, a zsinagógát és minden utcán előforduló embert. Szóval a belső tér elviselhető.
Éppen nem volt nagy forgalom, rajtam kívül egyetlen fogyasztó vendég itta a sörét. Hasonló tettre készültem én is, kifizettem, 210 Ft, túlélem. Hol is kapok ennyiért sört a többi Mister sörözőn kívül? Egyetlen helyet tudok, arról talán a következő fejezetben mesélek majd. Az első fejezet ezzel vége is. Érkezik a sör, eddig teljesen jó. Volt.
Második fejezet: ami nem tetszett. Megkapom a sört. Nekem a korsó sör az fél liter sörnél kezdődik, nem pedig 3,5 és 4 deciliter közti sörmennyiségben másfél deci habbal. Szóval ez így lehúzás. Drágább és nem is kapom meg azt, amit kifizettem. Talán a pultos urat figyelmeztetni kellene, hogy a kis piszok ott a korsó tetején nem a mosogatáskor került oda... Talán máskor, előbb érdeklődök. Gondoltam kérdezek a kocsmáról, ha már benne vagyok és írni is akarok róla. Rövid válasz érkezik: ,,Mit érdekel az téged?". Végül nagy nehezen sikerült az úriember (?) szavát elkapni és megtudtam pár dolgot, például azt, hogy 2005 óta olthatja szomját a városi utazó. A vendégkör is kicsit más, sok az egyetemista, de nincsenek állandó vendégek. 20-25-30 ember az átlag, délután kettő után szigorúan, este 10-ig pedig folyhat a sör... Nincs fizetésnap utáni megnövekedett fogyasztás, mindig van érkező. Nem feszegettem a kérdést, gyorsan feldolgoztam, hogy nem nagyon kellene kérdeznem, mert a teletext számlálójának lassú futása nyilvánvalóan fontosabb mint az, hogy esetleg páran megismerhessék a kocsmát és igyanak ott valamit... De ez nem az én gondom. Második fejezet vége.
Az alkoholok árai magasabbak, mint a Baross utcában, de még így is versenyképesek, nincs szó ezer Forintos vodkáról, olcsó. Persze a kommersz fogy a legjobban, mi más, ez sem a gazdagok helye. Nyerőgép persze van itt is, de ismét kihagytam a fantasztikus lehetőséget a meggazdagodásomra. Talán máskor. Vagy nem. Ugyanis nem tudom, hogy visszamegyek-e. Gyakorlottam szomjúsággal küzdők mesélték, hogy egy hölgy is szokott felszolgálni, ő ismeri a fél liter fogalmát és nem úgy tekint a vendégre mint egy idiótára, aki rabolja az idejét. Szóval lehet, hogy visszamegyek, de előbb alaposan megnézem, hogy kinek a kiszolgálását fogom élvezni a következő percekben...
