A történet, amiről a továbbiakban lesz szó, megtörtént eseményt dolgoz fel. A XXI. századi Magyar valóságban, helyszínünk a 47-es sárga villamos két megállója között játszódik a villamos belsejében.
Az egymással szemben elhelyezkedő együléses ülőhely egyikén egy fiatalember rágóval a szájában bámul ki az ablakon, miközben egy idős nénike próbál helyezkedni, és igyekszik a fiatalemberrel szemben levő még szabad helyre ülni és megpihentetni fáradt lábait. Azonban mielőtt ezt megtehetné, az ülőhelyet elfoglalja egy anyuka ölébe ültetve a 8 éves kisfiát.
A fiatalember a helyzetre reagálva azonnal átengedi ülőhelyét az idős néninek, és állva, de az események közvetlen közelében maradva figyel. Utaznak egy darabig, majd az idős hölgy arra lesz figyelmes, hogy az amúgy is fájós lábaiba félpercenként belerúg valaki. Ez a személy nem más, mint a kisgyermek.
Ugyan udvariatlannak tűnhet a nénike, de már nem bírja tovább a fájdalmat, és szól a kedves anyukának:
„Ne haragudjon asszonyom! Nem lehetne, hogy rászóljon a kisfiára, hogy abbahagyja a rugdosást, mert már így is nagyon fáj a lábam!”
Erre a hölgy morcosan a következőt feleli:
„Maga ne haragudjon, de hogy jövök én ahhoz, hogy korlátozzam a fiam szabadságát!”
A rágózó fiatalember, már nem bírja az arcátlanságot és a következő történik. Kiveszi a rágót a szájából és beleragasztja azt, a kisgyermekes anyuka szőke hajába, majd a következőt mondja:
„Ne haragudjon, de engem sem korlátozott soha, senki!”
