Vaskapu nyikorog, faajtó nyílik, s a ködből ha nem is köpenyes, de legalábbis télikabátos alakok sziluettjei bontakoznak ki a baljós utcán, hogy elérjék céljukat, a meleg arénát, mely küzdelmük székhelyéül vállalkozott a szentkirályi utcában. Nem mondhatni, hogy mindannyian rejtélyes belépővel, csuklyájukat arcukba húzván érkeznek, de néhányan azért viselnek kapucnit. Cipők koppannak, s a hangok közül mindössze négy pár magas sarkú lábbelibe bújtatott láb `beszél` a padlóval érintkezve, a többi már a délceg férfiak járása következtében született meg…
Faszékek lábai csúszkálnak, s a versenyzők helyet foglalnak. Néhányuk bal vagy jobb könyökét támasztja a sötét faasztalra, belefektetve orcáját…mások elegáns, hideg, kimért mozdulatokkal szívják mutatós, hófehér cigarette-jüket…s e tevékenységgel nem csupán magukat készítik fel a véres csatára, hanem jótékony füstfelhőt bocsátanak a teremre…a csatatérre….a hangulat tehát adott….indul az osztás. Kártyák suhannak végig az öt sima falapon, kézfejek nyúlnak mohón fegyverükért…vajh mivel áldotta meg őket Fortuna, a szerencse Istenasszonya?
Akár elégedett, akárha csalódott a hadsereg, melyek közül bizonyára sokan zsoldosként, a szajré reményében érkeztek, mások viszont szenvedélyből, vagy - a csenevész gyermekek naivságával még mindig megáldva- a játék szeretete miatt.
Mindenki koncentrál, a szürkeállományok csak forognak, forognak…feszülő-ránduló arcizmok…barna zsarátnokok, kék íriszek, zöld lélektükrök villannak meg kétértelműen és bátran, anélkül, hogy takaró napszemüvegek homályát választották volna….. finoman vagy busmanul ívelt szemöldökök húzódnak össze, vagy hajladoznak le-föl karcsú nádszálakként….zsetonok moccannak szorgalmasan, s hűtlenül, hol az egyik hol a másik délceg bajnokhoz. Majd a tét és a világtalanok száma egyre fokozódik…csekk…csekk…mondják a határozott hangok...na nem a havi lakbérről vagy villanyszámláról beszélnek, hanem a következő, döntő fontosságú folyó áradatán tűnődnek…dagály vagy apály lesz? Hogyan készüljenek tétjeikkel? Fogják menekülőre, mielőtt még elfogyna eddig tartalékolt kincsestáruk vagy vegyenek részt a csatában? Egy-két csatavesztés még nem halálos, de a háború megnyeréséhez mindent meg kell fontolni…..A süllyedő hajókon utolsót konduló órákhoz hasonlatos feszültséget áraszt a digitális óra a falon, mely mindössze fél minutum gondolkodási időt engedélyez a küzdelemben maradottak számára…órák telnek el, fess pincérek szolgálják ki a kedves játékosok igényeit. Melyik bizonyul a jobb taktikának? Alkoholt tartalmazó, bódító nedű vagy hűs ásványvíz fogyasztása?
A kérdés banális, nem ezen múlik a dicsőség pillanata. Hisz a kezdetben kihulló harcosok közül sokan csak ártatlan frissítővel oltják szomjukat, mégis előbb-utóbb tova kell hullniuk a játékból, hogy a természetes kiválasztódásnak megfelelően a legrátermettebbek folytassák a championt a győzelemért A döntőbe kerülők közül pedig vannak, akik már némileg ingatag lábakkal,- részeg tengerészekhez hasonlatosan- ülnek le a négyes számú, kitüntetett ácsmunkához, s a szesz hatása ellenére is csodásan helytállnak.
Hogy min múlik a `törékeny hóvirágok` sorsa, akik keményen küzdenek a felszínre jutásért és fenn maradásért a tél után? Csakis a vörös és fekete csatlósok kilétén, melyek a fehér kártyalapokon leledzenek? Vagy, ha nem a dobókocka-vak-szerencsén, s az ajkak szegletében meghúzódó mosolyokon, amik hol ironikusan, hol őszintén árulják el helyzetüket és stratégiájukat, min múlik, hogy végül ~Ludas vagy Hüvelyk Máté~,
a legfiatalabbik királyfiú kapja meg a hatalmas nyereményt dicső ellenfeleivel szemben?
A válasz ebben a kódexben nem ismertetett, talán csak maguk a játékosok tudnák megadni a rejtély kulcsát…ám én is játékos voltam hajdanán, s ebben a küzdelemben is részt vettem… mégsem tudok felelni, s ettől oly izgalmas ez a játék, amit pókernek hívnak!
A fő, hogy szép harc volt, s a győztesek megcselekedték amit megkövetelt a haza…s tekintélyes zsoldjaikkal térhettek haza, amivel büszkén bővíthetik otthoni bibliotékájukat és bárszekrényüket.^^
