Volt idő – nem is olyan sokkal ezelőtt, amikor még elképzelésem sem volt arról, hogy mit jelent ez a kérdés, és nem is éreztem különösebben birizgáló késztetést arra, hogy megismerjem a számomra idegenül csengő szavak mögötti értelmet. Aztán múlt év szeptemberében megváltozott bennem valami.

 Félni kezdtem az előttem álló utolsó egyetemi évtől. Kellett valami gyors sikert hozó elfoglaltság, ami a megingott biztonságérzetemet nemcsak helyreállítja, de vasmarokkal szorítva a realitás talajára mégis felszabadít, megnyugtat, facilitál. Eldöntöttem, hogy belevágok valami újba. A hosszú és eseménydús nyári vakációról visszatérve az egyetem falai közé buzgott bennem a tettvágy. Igaz, orromban még éreztem a balatoni szél által kavart virágporos-könnyed illatokat, és százszorta szívesebben mártóztam volna meg újra a tó vizében, mint a kötelezően végignyálazandó könyvek örvényében, de ott éreztem már a bőröm alatt az elmúlás ígéretét is. Olyan elválásét, amire néha teljes szívemből vágyakoztam, ám amint elérhető közelségbe került, meg is rettentem tőle. Azt hiszem, ezek a felemás érzések érlelték meg bennem a gondolatot, hogy az utolsó, még károlis hallgatóként megélt egyetemi évemet igazán aktívan töltsem, lehetőleg úgy, hogy minél több tartalmat és értéket csempésszek a könnyen jövő-könnyen tovaillanó édes élvezetek közé. És lehet valami nagyobb kihívás, mint a rendelkezésre álló három, nyelvtanulásra felhasználható félév maradékát annak szenteljem, hogy nekivágjak a spanyol nyelv elsajátításának?

Ha azt gondoltam, hogy majd az idegen nyelvi lektorátuson elérhető közelségbe hozott idioma extranjero lesz az, ami megajándékoz a könnyed siker mámorával, hát alaposan tévednem kellett. Ennek a részemről oktondi hipotézisnek valótlan voltáról rögtön az első órán sikerült megbizonyosodnom, amikor a lelkes-lendületes tanárnő végig spanyolul beszélve és közben hatalmasakat gesztikulálva olyan válaszokat várt a hallgatóitól, aminek még a kérdésfeltevését sem minden esetben sikerült megérteni. Megszeppenve pislogtam körbe, hozzám hasonlóan kétségbeesett figurák után kutatva. Ez most nem a totál kezdő csoport? Rossz helyen járok? A többiek vajon értik, mi folyik itt? Fogok egyáltalán valaha spanyolul kommunikálni?