4 évesen: Sokan állunk egy téren, én apu nyakában ülök, sok kis nemzeti színű zászló lobog, egy bácsi hangosan beszél a múzeum lépcsőjén, Petőfi nagyságáról, a nemzeti szellemről. Anyu, fázok. Menjünk már haza…

6 évesen: Ne engedjétek el egymás kezét, tessék sorba állni! És most településünk óvodásai leszúrják a 48’-as emlékműhöz az általuk festett zászlókat. Tapsoljuk meg őket…

10 évesen: Az általános iskola negyedik osztálya. Kötelező volt megtanulni a Nemzeti dalt, mi kórusban mondtuk, okos, szorgalmas gyermekek lévén: „ …kik szabadon éltek-haltak, szolgaföldben nem nyughatnak…” Tanító néni, mi az, hogy szolgaföld?

12 évesen: Tavaszi hadjárat Szolnoktól Tápióbicskén és Jászberényen át egészen Hatvanig. Minden helyszínen megelevenednek a harcok. Édesapám és testvérem huszárok, nem egyszer mentek a sereggel, hol lóháton hol gyalogosan feleleveníteni a történteket. Nagy a tömeg, sok a huszár, jászasszonyok, betyárok, árusok, mindenhol mosoly fogadja a hagyományőrzőket. A hatvani televízió megkérdezi 6 évesen huszár ruhában feszítő öcsémet: Hogy tetszett a csata? A velős válasz: Jól tetszett…Van aki szekéren, van aki lóval, mások autóval járják be a hadjárat útvonalát. A vendéglátó városok és falvak, nagy hírverést csapnak. Huszáros ébresztő reggel 6-kor, felvonulás a főutcán, csak szépen sorban…Huszárgyerek, huszárgyerek szereti a táncot, az oldalán, az oldalán csörgeti a kardot, ha csörgeti, hadd csörgesse zengjen sarkantyúja, Kossuth Lajos verbunkja a muzsikáltatója…a néptáncegyüttes egy szekérre szálljon! Józsi bácsi én félek a lovaktól! Ne félj Lilike, nem lesz semmi baj, majd fogom a kezed. Indulááás! Kossuth lova megérdemli a zabot, kétszer kerülte meg Magyarországot…Ugorjatok le! Gyerünk ugrás!!! A szekér az árokban kötött ki, a ló pedig büszkén vágtatott Jászfényszaru főutcáján…

14 évesen: Lacikám, milyen pacuhán nézel ki, gombold be az inged! Ne izegjél már, nem hiszem el, hogy egy nyolcadikos gyerek nem tud egy helyben megállni. „Isten áldd meg a magyart…” Fiam, te tényleg nem érted miről van szó?! Ezek az emberek az életüket adták azért, hogy te ma nem osztrák fennhatóság alatt élsz. Áhh, hagyjuk…

15 évesen: A Szűcs Mihály Huszárbandérium Budapesten tölti a nemzeti ünnepet és részt vesz az ünnepi felvonulásban. Mi, a lelkes család, kísérjük őket egész nap. A tavasz könyörtelenül hideg, a szél úgy fúj, mintha az éves mennyiséget kellene rendeznie egy nap alatt. A felvonulás ideje alatt a metróba járunk melegedni, ott legalább meleg szél fúj... A jászasszonyok kalácsot, pogácsát és pálinkát osztanak a huszárok között, csontig hatol a hideg. A végállomás a Tudományos Akadémia előtti tér, lehet itt zászlót festeni, lovat megülni, huszármentét magunkra kapni egy fotó erejéig és mérhetetlenül büszkének lenni, hogy az én családom ennek a része…

18 évesen:  1848 március 15-én esős nap volt. Esernyőkkel védték magukat az emberek a bőrigázástól. 160 évvel később nem az eső ellen védett az esernyő egyeseket…

21 évesen: Egy hónapja kaptam egy lehetőséget a párommal, hogy 10 napot Svédországban tölthessünk két huszárral. Egy 1848-as emlékműsort utaztatunk hat városon keresztül. Népzene, néptánc, népviselet, huszár ruha, harcászati bemutató, történelmi háttér. Engem idén Svédországban ér a március 15.-e. Magyarként megyek olyan magyarokhoz, akik kényszerűségből, vagy szabad akaratukból elhagyták ezt az országot. Követ leszek. Nem nagykövet, de a magyar tánc, zene és szellem követe biztosan…