Mindannyian el tudjuk képzelni azt a szituációt, amikor egy látszólag aranyos „nénike” álldogál egyedül a buszmegállóban. Nos az ember már-már elkezdi sajnálni, hogy milyen nehéz is lehet neki az élete, hiszen egyedül várakozik az amúgy is ritkán közlekedő 133-as járatra.
Aztán meglátja a három darab jól megtermett szatyort a kezében és elkezd gyanakodni. A busz egyre közelebb a „nénike” pedig startra kész. Még be sem állt a busz a megállóba, de a „nénike” már fent ücsörög egyedül (egy négyes ülőhelyen) a három darab táskával, míg a buszról leszálló gyanútlan emberek próbálják megérteni a helyzetet. Megúsztuk? tehetjük fel a kérdést. Nem, mert a nénikét követik a barátai is, akik szintén a piac végeztével szállnak fel a buszra. Az illedelmes ember ilyenkor inkább átadja a helyét, és jót mosolyog magában, majd hozzáteszi: holnap gyalog megyek haza!
