Az idősebbeknek már nem annyira természetes a számítógép, és különösen annak használata. A következőkben erre a számunkra, azonban az idősebb generáció képviselőinek egyáltalán nem hétköznapi dologra kívánok rávilágítani.
Például édesapám mostanában kezdett el megismerkedi a számítástechnika rejtelmeivel. Eddig számára ismeretlen dolgokkal kellett egyik pillanatról a másikra tisztában lennie (pl. bal klikk az egérrel). Egyáltalán mi az a bal klikk? Ez számára teljesen új ismeret volt. Persze a mai emberek már olyan szinten használják a számítógépet napi szinten (főleg a fiatalabbak), hogy az számukra teljesen evidens. De édesapámnak ez már nem annyira természetes, hiszen ő csak nemrég kezdett el ismerkedni az egésszel. Nekem majdnem mindennapos, hogy elküldök, egy e-mailt vagy éppen megírom a házi feladatot természetesen a számítógép segítségével. Nyilván ehhez hozzá tartozik, hogy nekem „kötelező” ismernem a számítógépet, édesapámnak pedig mivel az idősebb generációt képviseli, ezért számára nem létszükséglet, úgymond „eddig is megvoltam nélküle” elvet képviseli.
Éppen emiatt számtalanszor volt a közös beszélgetésünk során olyan szituáció, amikor nem értette, hogy mit mondok, hiszen én már egy más nyelvet, a számítógép nyelvét beszéltem (pl.: shift+s;alt+f4;tab;ctrl+alt+del) , ő pedig ezt nem tudta értelmezni.
Az idősebb generációk képviselőinek meg kell tanulni, ami nekünk, fiataloknak természetes, és azt kell mondanom, hogy ha nekem ma kellene teljesen a nulláról kezdeni, akkor bizony nehéz dolgom lenne. Ezért is fontosnak tartom, ha valaki időt és energiát fektet az új dolgok megismerésére.
Úgy gondolom, hogy egy egyszerű billentyűparancsot, mint a nagybetűt (shift+betű) sokáig kell tanulnia a rutintalan felhasználónak. Legalább 3-4 levelet meg kell írnia ahhoz, hogy egy idő után természetessé váljon a számára a nagybetű megszerkesztése.
A nemzedékek párbeszéde között nyilván vannak különbségek, és én az egyik ilyen jellemző különbségre szerettem volna felhívni a figyelmet, amire talán kevesen gondolnak.
