Sokat gondolkodtam, nem hívom-e ki magam ellen a sorsot ezzel a bejegyzéssel. De arra jutottam; nem, mivel a következőkben megállapított tények nem a Károlis tanárokra vonatkoznak, más egyetemen szerzett tapasztalataim ösztönöztek a szomorú valóság megírására.

A cikkem megírása abból az esetből indult ki, hogy egy bizonyos egyetemen (ami a Károlitól nem messze található) már a tízedik tanárom „javasolja”, hogy vegyük meg a könyvét, mert csak abból fogunk tudni levizsgázni. (Milyen érdekes, állítólag több felhasznált irodalom lenne kötelező…) Mindezt megspékelve, általában hozzáteszik, hogy ez az év befektetése, hiszen ennek a jövőben is akármikor hasznát tudjuk majd venni, örök darab marad, amelyből életünk végéig, soha ki nem merülő tudásanyagot tudunk összekapargatni. Tehát a mi érdekünk, hogy megvegyük a 6000 forintos vaskos könyvet. Ha mindezt megszorozzuk annyi tanárral, amennyi óránk van - de még ha csak a felét is vesszük-, már olyan összegnél járunk, amire még egy dupla szoctám összeg sem lenne elég. Közben, ha belegondolunk, azt a tudásanyagot, amit annyira szeretnek a tanárok egy saját könyvbe foglalni, az egyetemi előadásokon kellene elmondaniuk, ingyen és bérmentve. Megoldás lehetne talán a fénymásolás, de hát ki áll neki egy 800 oldalas könyvet lefénymásolni?!

Biztosan előfordult már veletek az is- bár a Károlin mégsem olyan biztos-, hogy valamilyen mumus tárgyból egyszerűen képtelenek voltatok átcsusszanni a kíméletlen vizsgán. Velem előfordult, és már annyira kétségbe voltam esve a sok sikertelen próbálkozás után, hogy eldöntöttem; külön tanárhoz fogok járni. Hát elmondanám, hogy 60 percet 4500 forintért vettem, ami olyan gyorsan eltelt, hogy alighogy kinyitottam a füzetemet, már zárhattam is be. Ezért mit javasolt a tanárom? Hogy szerinte heti kétszer 60 percre kéne járnom, csak hogy „biztosra menjek” a vizsgán. Annyira jó fej; mégis miből gondolja, hogy fél éven keresztül egy diáknak pont arra van heti 9000 forintja, hogy a 30 tantárgyából az egyiken átmenjen?! Végül is vettem néhány órát, természetesen nem fél évig és nem heti kétszer, de valamit azért segített, mert máshogy egyszerűen nem bírtam volna kipasszírozni magamból azt a hőn áhított görbülős jegyet.