Így vagyunk mi szépecskén. Harmadéven végzősként, vagy azt hiszi mindenki, hogy övé a világ, vagy nem tudom. Nem is értem. Nem kell szeretni az oktatókat, a kurzusokat. De azért a tisztelet fogalmával, így huszonpár évesen illene tisztába lenni.
Mondjuk ha olyasvalaki áll az évfolyam előtt, aki letett valamit az asztalra, akkor meg különösen. Hiába beszél olyan témáról, ami a csoport 90%-át nem érinti és nem is fogja soha. Oktató és a médiában jelenleg is aktívan dolgozó ember. De sebaj, mert jó dolog ám hülyét csinálni bárkiből. Mindenkiből.
Mert természetes, hogy a kivetítő csakis és kizárólag a diák szórakozására van ott. Úgyhogy ülj oda, légy szíves. Küldj egy e-mailt. Ügyes vagy. Aztán unalmadban kezdj el baromságokat kiirkálni. Ne zavarjon, hogy csak szerinted vicces. Bukj le. Jól csinálod. Aztán, tudod mit? Zseniális ötletem van! Állítsd előre az órát! Tuti fel sem fog tűnni neki! Mindenki csúnyán néz rád? Hidd el, csak irigykednek....
De van más is. Végül is ez az óra már épp elég ideje tart. Ja, hogy az órarend szerint még nincs vége? Nem baj. Sétálj ki. De siess, míg észre nem veszi valaki, hogy ismét elsomfordálsz, anélkül, hogy csináltál volna valamit. Ügyes vagy. Végül is, már megdolgoztál ezen az órán, hajlandó voltál ott ülni ötven percig! Egy helyben! Az teljesítmény.
Esetleg ha nem jutott neked se laptop kivetítővel, se lelécelni nem tudtál, elő a flaskát. Húzd meg! Igyál, amennyit nem szégyellsz. Majd mosolyogj. Ne felejtsd el megkínálni a többieket! Ne törődj vele, ha előadást tart, végül is csak két padnyira ül tőled, odáig még pont elér a kezed. Lazításnak pont jó lesz, biztos élvezni fogja.
Ha absztinens vagy, az se baj. Ülj a tanár háta mögé, és vihogj egész órán. Meg beszélgess. Ügyes vagy. Rád szólt valaki? Netán az oktató? Vigyorogj egy sort, majd ha elfordul, folytasd. Mindegy, hogy miről, csak bántóan hangosan és sokáig! Ez fontos. Légy kitartó! Nem hiszem el, hogy nem tudsz te is 90 percet végigbeszélni, hiszen kommunikáció szakos vagy! Na bizonyíts!
Egyik tipp se jött be? Mindjárt eljön a te időd! Lesz még óra a 115-be! Ott aztán lehet agyba-főbe emilezni, fészbúkolni, fifázni, iwiwezni, emesenezni, pornót nézni, napi híreket olvasni, jútyúbolni, vagy amihez csak kedved szottyan éppen.
Aztán jönnek a zh-k. Meg a beadandók, leadandók, meg- és kiírandók, elmondandók. Nah most tessék sírni! Én ezt nem értem! Erről nem is volt szó! Mit kellett írni? Kellett csinálni valamit? Miért? Hogyan? Mikor? Mennyit?
És a tanulság: „Ezen az egyetemen sem tanítanak semmit.”
