A következő górcső alá vett darab elég nagy port kevert Európa-szerte. Ha én lennék az EU elnöke; nemtől függetlenül, bármely 18 éven felüli számára kötelezővé tenném a megtekintését. A 14 évesek számára is rendkívül hasznosnak tartanám, akik még éppen most ismerkednek a testükkel, azonban ők még kevéssé érthetnek meg bizonyos poénokat. (Bár lehet, hogy csak én vagyok nagyon naiv és valójában a mai 15-16 esztendősök már mindent tudnak erről a témáról.)
Tehát, csapjunk bele a lecsóba. Leülsz. Sajtos, vagy tökmagos pereccel, esetleg pirított mandulával a kezedben. Csörögsz a zacskóval, eszel pár falatot és elgondolkodsz:
~ Mi lesz ez a hülyeség? Elrángatott az asszony/ az anyám/ a hörcsögöm satöbbi. Mit is keresek én itt?? ~
Mereszted a kis, ártatlan zsarátnokaidat a színpad felé. A jelmez és a díszlet középkategóriás, de a három színésznő (Dévényi Ildikó, Nyertes Zsuzsa, Xantus Barbara) olyan fergeteges játékot ad elő, amelyet már nagyon-nagyon régen láttam.
Eljátsszák ők a nuni (elnézést a prűdebb olvasóktól a kifejezésért) életének bármely szakaszát.
Sőt, fennhangon követelik tőlünk – nézőktől, hogy üvöltsük hangosan: PINA. (Gondolom itt már sokan sarkon fordulnak és nem is olvassák tovább a cikket.) Pedig nincs ok a félelemre, megbotránkozásra. Valójában az 1075 Károly Krt. 3/a – becsesebb nevén: a Belvárosi Színház darabja egy teljesen magától értetődő témát és igazán nagy oda-figyelést igénylő testrészt mutat be…a saját szemszögéből. Hogyan gondolkozik egy nemi szerv? A férfiakét nem tudjuk meg, de a nők legbecsesebb ánuszáról bizony lehull a lepel…persze csak átvitt értelemben; a darab ugyanis nem arról szól, hogy a három középkorú színésznő megszabadul a ruháitól és `popsibeszédet` ad elő a vaginájával, ahogyan azt Jim Carrey tette az ismert Ace Venturában a fenekével. Továbbá általános biológiai felvilágosítástól sem kell tartani; nem kezdik el mutogatni a kislányoknak az érett nők, hogy „ figyelj csak: ez itt a csikló, ez meg itt a G pont.„ Épp ellenkezőleg. Egy vulgaritástól, sallangoktól mentes, de mégis hihetetlen jó párbeszédeket felvonultató darabról van szó, amely foglalkozik erőszakkal, szüléssel, pisiléssel, menstruációval, de mindezt olyannyira bájosan teszi, hogy nincsen benne semmi bántó. Megjegyzem: a férfiaknak is elég sok tippet ad; hogyan is kéne bánni egy nővel - ott lent. A darab ötletét különben Eve Ensler: A `Vagina Monológok` című könyve adta, amely irományban számtalan megható és nevetőgörcsre, sírásra ösztönző monológ, interjú található olyan nőkkel, akik hajlandóak voltak a vaginájukról beszélni. Ami, szerintem néha nekünk, prűd magyaroknak sem ártana. A darabban is hihetetlen hangulat-ingadozásokra számíthat a néző: hol könnyesre röhögi magát, hol pedig az egereket itatja a megrettentő igaz történeteket hallva. Tehát sírni fogsz mindenképp, ha megnézed. Külön érdekes szerinte, hogy a rendező (Moravetz Levente) és a dramaturg is (Szurdi András) is: férfi. Mégis hihetetlen EQ-val, érzékenységgel, empátiával érzik át, emelik ki és fogalmazzák meg a női problémák gyökerét.
Az előadás legelőször 2001-ben, itthon került bemutatásra. Több, mint 20 országban játszották és játsszák folyamatosan, az eredeti előadás pedig, most a fent említett Belvárosi Színházban látható, 2500-4000 Ft árkategóriában. Amely elsőre tűnhet akár drágának is, de saját felelősségem tudatában kijelentem: kamatostul megéri a pénzét!!!
Következő előadások:
Ápr. 22. Csüt., 19 óra
Május 26. Szerda, 19 óra
.jpg)
