Dr. Lőrincz Jenő tanár, orvos, jogász, nyelvész, egyetemünk kedvelt oktatója. Modernkori humanista, polihisztor, hatalmas élettapasztalattal, bölcsességgel, amit fáradhatatlanul kíván diákjainak átadni. Az alábbi interjúsorozatban Tanár úr életútját kívánom bemutatni...
Folytatás:
Formentra: Az orvos kezében van az élet.
Formentera: Két aspektusban látni ugyanazt a problémát óriási kihívás és sikert adhat. Tanár Úrnak mindkét területre rálátása van. Visszakanyarodva egy pillanatra, az orvosi egyetem elvégzése után abszolút egyértelmű volt a pszichiátria, mint szakterület vagy felmerült más is?
Dr. Lőrincz Jenő: Tény, hogy megnyílt előttem az orvosi egyetem, és az első pillanattól fogva az orvosi pszichológia, illetve, ilyen szakképesítés akkor nem lévén, a pszichiátria lebegett a szemem előtt.
Formentera: Érdekelne, hogy akkor mégis hogyan következett a nőgyógyászat?
Dr. Lőrincz Jenő: Minden érdekelt az egyetemem, minden tárgyat szerettem. Az anatómiát, az élettant… Kórbonctanból Lapis professzor, aki 10 medikusból akár 9-et is megbuktatott, nekem azt mondta:
„Maga az a Lőrincz? Maga? Maga, aki még finnül is tanult? Nahát. Átengedem.”
Nem tudom, hogy ezért engedett-e át vagy csak kiszínezte. Eljutottam a negyedévig, de előtte a nyáron sebészeti gyakorlatra kellett mennünk. A zirci kórházban bekukkantottam a szülőszobára, s a gyermekvárás légköre, a bábák derűje elbűvölt. Szinte ki sem mozdultam egy hónapig a szülőszobáról. Ráéreztem ennek a szakmának a felelősségére, a szépségére, mely azóta sem ereszt. 31 éves koromban kezdtem az orvosi tanulmányaimat, 34 éves voltam akkor.
Formentera: A nagypapám, aki szintén szülész-nőgyógyász volt, mindig azt mondta, hogy az emberi élet mekkora csodája, hogy két apró sejt egyesüléséből egy harmadik élet fejlődik, majd megszületik, és ennek a folyamatnak a részeseként kísérheti az anyát. Mindezt megkoronázandó pedig részt vehet a születésnél. A történetein keresztül én is egy szemléletmódot kaptam tőle, a szülészet varázsa nemcsak a születés, hanem, hogy két életet tart az orvos a kezében, a mama és a baba életét is.
Dr. Lőrincz Jenő: Az orvoslás valamennyi területe fölemelő, de ez mégis más. Talpon lenni éjjel-nappal, tettre készen váratlan változásokra, pillanatok alatt dönteni és cselekedni… ez jellempróba is mindenkinek.
Formentra: Ha magamból indulok ki, biztos vagyok benne, hogy nem tudnék manuális munkát végezni, nehéz volt elsajátítani vagy éppen ellenkezőleg?
Dr. Lőrincz Jenő: Gyermekkoromban úgy neveltek, hogy ügyetlen vagyok és ez hosszú ideig kísértett. Önmagamat kellett legyőznöm, hogy képes vagyok elsajátítani én is a szükséges manualitást. Akik korábbról, inkább elméleti beállítottságúnak ismertek, majd láttak Salgótarjánban, vagy a Szent István Kórházban a szülészeten tevékenység közben, észre is vették ezt a változást. Gyakorlottságban persze maradt különbség kiváló kollégáim és köztem.
Formentera: Mennyiben segítették Tanár úr nőgyógyászati munkáját a pszichológiai-pszichiátria tanulmányai?
Dr. Lőrincz Jenő: Szemléletet és önbizalmat adtak. A szülészorvos jellemzően mindig siet a kórházi folyosón, köpenye úszik utána, leletek lobognak a kezében, az osztályos munkának sodra van, valahol már nagyon várják. Nincs ideje meg-megállni beszélgetni. Engem gyakran ugrattak azért, hogy mégis megtettem, úgymond „lelkiztem”.
Formentera: A téma hatására akaratlanul is felmerül az otthonszülés kérdése. Olvastam egy nyílt levelet, amelyet Tanár úr is aláírt, az akkori egészségügyi miniszternek címezve, amelyben a Nőgyógyászati Szakmai Kollégium álláspontjával szembehelyezkednek az otthonszülés mellett, annak emberi jogi vonatkozásaira rámutatva.
Dr. Lőrincz Jenő: A várandósság és a szülés normális élettani folyamat, nem betegség. Orvost igénylő probléma azonban adódhat egyik pillanatról a másikra is, váratlanul. És nagyon súlyossá válhat.
Formentera: Véleményem szerint ma Magyarországon nem olyanok a feltételek, hogy otthon szüljön az édesanya.
Dr. Lőrincz Jenő: Az otthonszülésnek vannak feltételei, és ha meg lehet szervezni ezeket, miért ne lehetne mód családi körben, otthon készülni fel a szülés, születés élményére.
Formentera: Biztosíthatók a megfelelő körülmények - műtő-eszközök, gyógyszerek – amelyek életmentőek lehetnek?
Dr. Lőrincz Jenő: Az édesanya, és (méhen belül) a baba állapotát követhetjük az utolsó időkig. Gyanú esetén, a rendellenességtől függő mérlegelésnek, szakmai szempontoknak van helyük.
Formentera: Támogatható az otthonszülés vagy nem?
Dr. Lőrincz Jenő: Kanadában, Hollandiában nem rökönyödnek meg az emberek, otthonszülést hallván. Előítéletesség nélkül kell a választ kialakítanunk.
Formentera: A Szakmai Kollégium állásfoglalása szerint a biztonságos szülés csak kórházban következhet be, ennek ellentételezése lenne, az, hogyha megfelelők a körülmények, stabil az anya és a gyermek állapota, akkor egyenlő esélyeik lesznek?
Dr. Lőrincz Jenő: Érvek és ellenérvek egyaránt felmerülnek. Összegzésükre e pillanatban nem is készültem fel. Az anyaságra, szülésre való felkészülésnek egy olyan új modelljét kerestük és dolgoztuk ki a 80-as évek végén, amely a saját szülésében kompetens személynek tekintette a leendő anyát, amely a szülőpár és a méhmagzat dialógusára épített, amely viselkedésterápiás módszerekkel csökkentette a vajúdás fájdalmát, szorongásait. Ellentétet nem a kórház és az otthon között látott, hanem a leendő anya méltóságának akceptálása és a (kórházban történő) szülés elszemélytelenítő, túlzottan technicizáló hatása között.
Formentera: A liberális felfogású kórházak átmenetet jelenthetnek.
Dr. Lőrincz Jenő: Ha ezen a szakmai dogmákat meghaladó, anya- és bababarát kórházakat értjük.
