Dr. Lőrincz Jenő tanár, orvos, jogász, nyelvész, egyetemünk kedvelt oktatója. Modernkori humanista, polihisztor, hatalmas élettapasztalattal, bölcsességgel, amit fáradhatatlanul kíván diákjainak átadni. Az alábbi interjúsorozatban Tanár úr életútját kívánom bemutatni...

Folytatás:

Formentera: Bár nem tudhatom, de egy komoly komplikáció esetén, még ha készenlétben áll is egy mentőautó, nem biztos, hogy sikerül megmenteni akár a mama, akár a baba életét, mert nincs idő rá. Van reális esélyük a túlélésre az otthonszülőknek, akár a mamának, akár a babáknak komplikációk esetén?

Dr. Lőrincz Jenő: Megeshet, hogy perceken, sőt másodperceken múlik ez a „túlélés”…

Formentera: Talán kórházban jobbak az esélyek, már csak a felszereltség miatt is.

Dr. Lőrincz Jenő: A legjobban vezetett kórházi szülészeten is fordulhat elő komplikáció, tragédia. A (pontatlanul) „orvosi-műhiba”- pereknek nevezett esetek bizonyítják ezt.

Formentera: Nézzük a másik oldalt, a magzat védelmét. Elképzelhető, hogy az anya érdeke-vágya az otthonszülés, mert lelkileg nagyobb biztonságban érzi otthonában magát, de a magzatot tekintve, nem ad nagyobb biztonságot a kórházi infrastruktúra, újszülött-gyógyászati részleg, gyermekorvosok, műtők, nagyobb felkészültség?
 

Dr. Lőrincz Jenő: Erre nem is tudok határozattan válaszolni. A szülészetben éppen az a rendkívül izgalmas, hogy dinamikus, és dialektikus cselekvést, szemléletet kíván.

…. Visszatérve, azt a motívumomat is szerettem volna említeni, miért is köteleztem el magam ennyire a szülészet mellett. Egy tanárom említette, hogy mint Boglár Lajoshoz tette (akinek egy friss beszámolóját magam is meghallgathattam a Néprajzi Múzeumban), ő is szívesen elmenne UNESCO-ösztöndíjjal távoli tájakon élő népcsoportokat, primitív népeket kutatni, néprajzi gyűjtést végezni, szótárt, nyelvtani leírást készíteni. Ez megragadta a képzeletemet. Zircen, a szülőszobai ügyeletekben eszméltem rá, hogyha én valaha Brazíliába vagy bárhova, egy primitív néphez vetődnék, szülészorvosként tudnék a legtöbbet segíteni, és bizalmat nyerni ahhoz, hogy életüket belülről megismerjem.

Formentera: Tanár úr gondolt-e arra, hogy az antropológiát és a nyelvészetet összekapcsolja?

Dr. Lőrincz Jenő: Bizony gondoltam. Lázár Tanár Úr ösztönzésére írtam is a készülő orvosi antropológia tankönyvbe egy fejezetet világjáró, felfedező, őshaza- és rokonnép-kutató honfitársaink orvosi megfigyeléseiről.

Formentera: A láncszemek így kapcsolódnak egymásba.

Dr. Lőrincz Jenő: A szülészettel-nőgyógyászattal a mindennapos gyakorlati kapcsolatom már nincs meg, de el nem távolodtam tőle.

Formentera: Adódik a kérdés, egy orvos miért fordul a jogtudományok felé?

 Dr. Lőrincz Jenő: A Semmelweis Egyetemen 1990-ben pályázatot hirdettek orvosi etika oktatására. Feltétel volt, hogy ha orvos nyeri el, vállalnia kell jogi diploma megszerzését. Elnyertem, megtanultam újra a történelem érettségi anyagát, másodjára fel is vettek, örömömre nappali tagozatra. Igazi diákéletet élhettem, miközben adjunktusi beosztásomat is elláttam a közben megalakult Magatartás-tudományi Intézetben.