Azért a kérdőjel és a bizonytalankodás, mivel első éves Bethlen kolisként még nem volt szerencsém megtapasztalni az elvileg fél- vagy rosszabb esetben évente megrendezésre kerülő, címben foglalt mulatságot, tehát nem tudhattam biztosan, mit takar a hangzatos elnevezés. De amilyen eseményen kedden részt vettem, az mégiscsak zsongás volt a javából.

Hallgatói Önkormányzatos szervezés révén a kollégium udvarán már egészen kora délutántól észlelni lehetett a készülődés jeleit. Nem mintha az egyetem és a koliépület folyosóin elhelyezett számtalan plakát ne hívta volna fel már jóelőre az egyetemisták figyelmét a kedd esti szalonnasütögetésre! De azért a lelkes sürgés-forgás is nyomatékosította, hogy a fákkal határolt kis udvar közepén bizony történni fog este valami. Készültek a nyársak, a rögtönzött pultként funkcionáló padokon szép rendben sorakozott kenyér, szalonna, hagyma, a tűz lassan pattogva hívogatta a sütögetni vágyókat. Még az első emeleti ablakok magasságában kifeszített hatalmas, fehér vászon is jó időért reszketett-lengedezett a szélben, hogy a széles hátára vetített aktuális Bajnokok Ligája-meccset zavartalanul élvezhessék a fűben kuporgók.

Kollégisták és külsős vendégek egyaránt élvezhették, ahogy az egyre sötétebb és hűvösebb este ellen a tábortűz felveszi a harcot, mindeközben ropogósra sütve a hagymát, omlósra érlelve a húst. Ki bánta akkor, ha néha arcába csapott a füst? Számított-e, ha néha erősebben megpörköltük a lángokban az ennivalót? Amikor jóízű beszélgetés mellé még vacsora és színvonalas focimeccs is jutott, kinek-kinek szájíze szerint, akkor ilyen apróságok nem ronthatták el a hangulatot. Csak a makacsul megeredő, áztató eső, egyedül az lett árulónkká. Ám remélhetőleg addigra már mindenki megsütötte a maga szalonnáját, aki részt akart venni a zsongadalomban.