Felszolgálás, felvenni a rendeléseket és lehetőleg a célszemély számára kivinni a rendelését. Lehetőleg…ez az ami sokszor bonyodalmat okoz, hiszen ha van vagy három esetleg négy rendelés is a fejedben, nem mindig azt kapják a vendégek amit akartak. Szerencsére ma már vannak olyan rendszerek amik megjelenítik az asztalokat számozással együtt, igaz az este folyamán változnak a dolgok és főleg az asztalok vándorolnak nagy szeretettel.

 Az egyik ír pub-ban voltam felszolgáló, ahol éjszakánként tömve volt a hely, ha megüresedett egy asztal akkor volt annyi időm, hogy leszedjem, letöröljem és ennyi. Vannak olyan vendégek akiket, nem zavar a kosz, meg sem várják, hogy tiszta legyen a hely már rohannak, hogy az övék legyen az asztal. Egyik alkalommal nagyon összebarátkoztam egy ír társasággal, akik a hét minden napján oda jártak ebédelni. Mindig kérdezték hova menjenek, mit ajánlatos megnézni, na meg persze hol olcsó a sör?! Egy volt kolléganőm, akit csak ’Szőkének’ hívtunk akarta az ő asztalukat, bár egész héten én szolgáltam ki őket, most ő szerette volna. Amit lehetett azt elrontott a leányzó, szénné sütötte a steak-et, meg sem kérdezte hogyan szeretnék, arról nem is beszélve, hogy adott mellé menzás kést, a desszert az totál másik asztalra került, az inni valókat pedig sokadszorra sikerült eltalálnia, mire mindenki jól lakott. Kiviszi a számlát, majd a visszajárót is, a vendég oda csúsztatja neki, hogy tartsd meg, kb. 120 Ft-ról beszélgetünk. Hirtelen meggondolja magát, és csak a húsz forintost adja oda neki egy röpke mondattal spékelve munkája gyümölcsét: „That’s your tips!”, majd oda ad nekem egy ötezrest, és megköszöni az itt töltött egy hetet, a hétvégén ugyanis haza utaznak.

Másik vendég…”egy dupla Martinit kérek és egy korsó Drehert.” Nagy nehezen eljutunk odáig, hogy milyen Martinit kér és egyébként duplán szokás szervírozni, tehát akkor már 16centet kér. Na de sebaj jót mosolygok, lerakom a megrendelt itókákat és jön a panasz. A kedvencem, miért ne? „Ez nem Martini, vagy romlott!” Hmm… előtte bontottam fel az üveget, mert olyan sokan isszák, kettő az alkohol nem romlik meg:D Azért érezte másnak, mint tisztán, mert előtte nyomtam bele egy gerezd narancsot , lime-ot és citromot ahogyan kérte. Ez a része biztos kiesett, de hát mit csináljak, kap még egyet. De amikor már a menedzserrel és a tulajdonossal vitázik, hogy ez nem Martini, és én tuti valami más szeszesitalt töltöttem neki, már kezd kiborulni a bili. „Kóstold meg Te is!” Ne haragudj, de nem szeretem , így nem tudom milyen lehet az íze! A harmadik piát én szívem szerint már a fejére borítottam volna, de hát meg esik az ilyen is.

Aranyszabály: nagy levegő, kifúj, nem üti meg!!:D