Egyetemünk egyházi jellegénél fogva úgy gondolom, hogy a vallás kérdéskörében is érdemes néhány gondolatot megfogalmazni. Mivel a hit meglehetősen tág témafelvetést kínál, nem kívánok mélyreható vallási problémákat boncolgatni, s a különböző felekezetek nézeteit egymással szembeállítani. Arra azonban kíváncsi vagyok, hogy a vallásgyakorlás mely módját biztosítja egyetemünk hallgatóinak.
Kollégista diák lévén megszoktam, hogy minden kedden elhangzik a hangosbemondóban a portás figyelmeztetése: „Este 8-kor Bibliaóra a tanulószobában”. Az emeletek közti hirdetőtáblák is felhívják az áhítatra a figyelmet. A megadott időpontban a lelkész elkezdte egy-két órás foglalkozását. Én személy szerint sosem vettem részt ezen a vallási elmélkedésen (annak ellenére, hogy hívőnek vallom magam), a kezdeményezést azonban mindig is jó ötletnek tartottam. A Szentírásról való elmélkedés, az egyéni tapasztalatok és nézetek egymással történő megosztása egy olyan gyakorlat, mely közelebb hozza egymáshoz az embereket. A bibliai szövegek személyes értelmezéseinek másokkal való megbeszélése a hitbéli kérdésekben is különböző nézőpontok elsajátításához vezethet. Az ily módon szerzett tudás pedig – mivel személyes tapasztaláson alapul – sokkal mélyebb, mint a könyvek segítségével történő ismeretszerzés.
Saját tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a kollégium diákjai között elég sokan vannak, akik rendszeresen gyakorolják vallásukat. Azt nem merem állítani, hogy az áhítatokon tömeges volt a részvétel, de úgy vettem észre, hogy volt érdeklődés. Ha a fiatalok körében vett vallásgyakorlás általános tendenciáját tekintjük, a Bibliaórán megjelenő hallgatók számát kielégítőnek lehet nevezni.
Az utóbbi hetekben azonban nem hallottam azt, hogy a portás az áhítat megkezdésére hívná fel a figyelmet. Kíváncsi lettem arra, hogy vajon mi történ ezzel a foglalkozással. A diákok körében általános volt a tanácstalanság, a többség észre sem vette az órára való invitálás hiányát. A portás is értetlenül állt a kérdésem előtt: „Igazából nem tudom, hogy van-e még Bibliaóra. A legutóbb – úgy két hónappal ezelőtt – még arról volt szó, hogy egy másik lelkész fogja tartani a foglalkozást. Aztán ő nem tudott jönni, így a vezetőség egyik tagja tartotta meg az áhítatot. Azóta nem hinném, hogy lennének fejlemények”.
A vallásgyakorlás ezen formája, tehát úgy néz ki, egyre kevésbé valósul meg a gyakorlatban. Azoknak a diákoknak, akik hitük aktív gyakorlására törekednek, a kollégium egyre kevesebb lehetőséget kínál. Ennél már csak az szomorúbb, hogy mindez alig tűnik fel valakinek.
