Pazar magyar érettségit írtunk volna idén, közép szinten egy interjú értelmezést kisujjból ráztuk volna ki, emelten az Index cikktől dobbant volna meg a szívünk. De "futottak még" a méltán népszerű kötelezők: Karinthy Így írtok ti-je, Madáchtól Az ember tragédiája is. A buszon reményvesztett arcokat láttam, a magyaron így vagy úgy, de túl vannak.

Idén is kreatív feladatsort sikerült összeállítani az érettségizők számára, igyekeztek megmozgatni a végzősök fantáziáját nem csak az érvelős, az összehasonlító feladatokkal is.
Azért mondjuk ki, a középszintet felkészülés nélkül is lazán megugrotta az, akinek a "tér jelentősége műalkotásokban és a hétköznapi életben" érvelő feladat elolvasásakor jött a minimális ihlet, miután átlapozta az előszőr látott Gelléri Andor Endre nevet. Itt aztán lehetett mesélni színpadi-, építészeti térről, perspektívikus ábrázolásról és Godot-ról.
De talán az emeltesek sem jöttek pánikba a kérdéstől, hogy mivan ha kávézót húznak fel a helyi mozi helyére, lehetett a piaci igény vagy a hagyományőrzés mellett korteskedni, és nem kell ahhoz sem sok sütnivaló, hogy megsejtse a furfangos diák, melyik változat lesz a javító tanárnak szimpatikusabb.
Az emelt magyar érettségi mentségére szóljon, hogy szegényeknek még meg kellett küzdeniük Babits Mihály vagy József Attila művének elemzésével és az Index cikk kontra Ember tragédiája összehasonlító írással is. Ők ugyan nem kaptak gimnáziumi tankönyvből kimaradt, 20. századi novellistát, de választási lehetőségük sem volt. Ezzel a NOL újságírója még mindig nincs tisztában - örök homályra van kárhoztatva a jelenlegi érettésgi rendszer - , ami kínos, de a lényeg, hogy a vizsgázók tudták mire való az a súlyos 240 perc.
Holnap eljön a reál beállítottságú agyak ideje, függvények és egyenletek, az X éves kapitánnyal.