Nem tudom milyen nap volt tegnap (azonkívül hogy hétfő), de minden második fiúnál virágot láttam (valakinél rózsaszínbe csomagolt hosszúkás valamit, Marcival hurkapálcára tippeltünk). A lényeg a lényeg, hogy eszembe jutott egy aranyos történet ezekről a virágokról, amit még 2 hónapja olvastam egy blogon.

Így szól:

Egy napsütötte délutánon, egy lány sétált a járdán. Egyszercsak megállt közvetlenül mellette egy autó, és kiszállt belőle egy középkorú nő. Megszólította, és megkérte, hogy várjon egy percet. A csomagtartóhoz szaladt, és kivett belőle egy csokor gyönyörű vörösrózsát. A lány értetlenül bámult a nőre, az mosolygva magyarázta, hogy a szeretőjétől kapta, és legnagyobb bánatára nem viheti haza, mert nem tudja, hogyan magyarázza ki magát a férje előtt. A lány köpni nyelni nem tudott, és mire felocsúdott, a nő már bepattant a kocsiba, és szélsebesen elviharzott. Emiatt nem hallotta a lány félhangos kérdését: „És én mit mondok a barátomnak, kitől kaptam? Ezt a történetet, biztos, hogy nem hisze el.” Gondolt egyet, és bement a legközelebbi kisboltba. Se szó se beszéd a pultoslány kezébe nyomta a rózsákat. Kifelé menet még annyit hozzáfűzött, hogy ő maga nem viheti haza, mert mit szól majd a barátja. Mivel gyorsan távozott már nem hallotta a pultoslány kérdését: „És az én barátom mit fog szólni...?”