Egy nagyon régi és nagyon jó barátnőm, Bodroghalmi Fruzsina egy nemzetközi szervezetnek, az AFS-nek köszönhetően lehetőséget kapott, hogy eltöltsön egy évet Argentínában. Vele beszélgettem a szervezetről, élményeiről, tapasztalatairól, és az ottani viszonyokról.

Összefoglalnád röviden, hogy mi is ez az AFS?
Az AFS egy olyan nemzetközi szervezet, amely különböző országokba szervez hosszabb-rövidebb kiutazásokat, ezzel lehetőséget nyújt az interkulturális tanuláshoz. Kormányoktól, vallásoktól független, és nem profitorientált. Önkéntes alapon működik, tehát bárki részt vehet benne. Külön programok vannak középiskolásoknak, egyetemistáknak, és felnőtteknek. De a kiutazáson kívül cserediák fogadására is lehetőséget nyújt az AFS.

Hogy kerültél kapcsolatba a szervezettel?
Egyik gimnáziumi osztálytársamtól hallottam a szervezetről, aki szintén volt kiutazó, ő Olaszországban töltött el egy évet. Ekkor döntöttem úgy, hogy kapcsolatba lépek az AFS-szel, és fogadok egy cserediákot.

Mi motivált, hogy te is belevágj, és elutazz egy évre, távol a családodtól, a barátaidtól?
Más kultúra megismerése, a nyelv elsajátítása, valamint az önállóság megtapasztalása.

Miért pont Argentína?
Sok választási lehetőségem nem volt, az AFS-nél egyetemi programra tudtam csak jelentkezni a korom miatt. 19 évesen utaztam ki. Argentína, Panama és Bolívia az a három ország, amely fogad egyetemi diákot. Sok-sok szempontot összevetve végül Argentínát választottam. Sok jót hall róla az ember, van mit felfedezni, és nem is bántam meg a döntésemet, szuper volt.

Hogy fogadtak kint? Egyből sikerült beilleszkedni?
A családom nagyon aranyos volt az érkezésemkor, a városka, Posadas buszpályaudvarán vártak, ahova 12 óra buszozással értem el, Buenos Airesből. Nagy AFS zászlóval integettek, így ismertem fel őket. Persze az eleje nehéz volt, ugyanis Dél-Amerikában nem divat angolul beszélni, azaz szinte senki nem beszéli, így kicsit akadozott a kommunikációnk, de aztán belejöttünk. Türelmesek voltak velem, hiszen tudták, nem olyan könnyű ez nekem. Mind az öt fogadótestvéremmel megtaláltam egyből a közös hangot.
 
Mennyiben különbözik az argentin iskolarendszer a magyartól? Van különbség?
Volt szerencsém részt venni mind a gimnáziumi, mind pedig az egyetemi oktatásban. Azt kell hogy mondjam, van különbség. Például az osztályzás - mind a közoktatásban, mind pedig a felsőoktatásban - egytől tízig van: öt, illetve az alatt rossz, tehát aki ötös alatti szerez jegyet, az megbukik, de ha felette, akkor átmegy. A másik, számomra furcsa dolog pedig az egyetemi oktatással kapcsolatos: a költségtérítéses képzéseken sokkal gyorsabban végeznek a diákok, mivel az oktatás is sokkal nagyobb tempóban zajlik, de ez nem megy a minőség rovására. Valaki csak azért megy fizetősre, hogy minél előbb végezzen. Egy jó példa erre az argentin fogadótestvérem, aki 22 évesen diplomázott, és ügyvéd lett belőle. A nem fizetős egyetemeken viszont rendesen folyik a tanítás.

Az iskolai életen kívül milyen egyéb programok vártak rád odakint az AFS szervezésében?
Az argentin AFS-ről sajnos nincsen jó véleményem. Szerveztek egy kirándulást Patagóniába, szüleim el is küldték a pénzt, és miután mindent lerendeztünk, az utolsó pillanatban közölték, hogy mégsem lesz utazás. Így mikor szüleim meglátogattak januárban, velük utazgattam először Argentínában, majd Paraguay-ban, illetve Brazíliában. De erről az AFS semmit nem tudott, mert ilyet elvileg nem lehet csinálni. A kinti családom viszont nagyon jó fej volt, és titokban elengedtek, úgyhogy már két hónap után sikerült áthágni a szabályokat. (nevet)

Milyen az életszínvonal az itthonihoz képest?
Argentínában a középrétegnek a legnehezebb. Folyamatos a küzdés azért, hogy le ne csússzanak a szegényekhez. Sajnos kevés a fizetés az árakhoz képest. Ennek a rétegnek lehetetlen felküzdenie magát a gazdagokhoz. Nagyon sok a szegény ember, de ez nem csak Argentínára jellemző, hanem egész Dél-Amerikára. Vannak eltérő cselekvéseink, amiket mi nem nézünk jó szemmel, ugyanakkor nekik ez természetes, például az étkezés után az asztalterítőbe törlik a szájukat, nem használnak szalvétát, és ez a gazdagoknál egyaránt így van.

A pozitív tapasztalatok mellett akadnak negatív élmények is?
Igen, sajnos negatív élményem is volt. Még az első hónapban kiraboltak, eltűnt a pénztárcám minden benne lévő pénzzel és irattal együtt. A legszomorúbb az, hogy a pénz elvétele után legnagyobb valószínűséggel kidobták a tárcát, nem hiszem, hogy kezdtek bármit is a magyar papírjaimmal. Mindenem benne volt: személyi, diák, adókártya, bankkártya, lakcímkártya, minden... és természetesen a pénz, de leginkább az iratok miatt voltam a legdühösebb, mert a pótlásuk sok macerával jár. Persze utána fél napot a rendőrségen töltöttem. Viszont a közbiztonságra nincs panaszom.

Vállalkoznál még egy ugyanilyen egyéves kiruccanásra?
Igen, nagyon szívesen. Szerencsésnek tartom magam, hogy megadatott ez a lehetősség, és ha adódna még egy, semmiképp se hagynám ki.

Milyen tanácsot tudnál adni egy leendő cserediáknak?
Elszántság kell, és bátorság. Nagyon sokan kérdezték tőlem az elején, hogy nem félek-e, és az igazság az, hogy de, nagyon is féltem. De ezt az érzést le kellett küzdenem, hiszen akkor nem tartanék itt, ahol most: emelt szintű érettségit tudtam tenni jelesre, illetve felsőfokú nyelvvizsgát, mindezt egy év távollétnek köszönhetően. Ezen kívül újabb tapasztalatokat lehet szerezni, az említett új kultúrákat megismerni, és egy családi kört kialakítani, mert az a család, aki kiválaszt egy cserediákot, családtagként fogja kezelni, ez örök emlék és kapcsolat.