Dr.Lőrincz Jenő tanár, orvos, jogász, nyelvész, egyetemünk kedvelt oktatója. Modernkori humanista, polihisztor, hatalmas élettapasztalattal, bölcsességgel, amit fáradhatatlanul kíván diákjainak átadni. Az alábbi interjúsorozatban Tanár úr életútját kívánom bemutatni...

Formentera: Más irányba kanyarodva, kérdezném Tanár urat a családjáról, mert halottam a 11. kis unoka várásáról.

Dr. Lőrincz Jenő: Négyen voltunk testvérek, a szüleinknek elég küzdelmes volt a felnevelésünk. Emlékszem az 50-es évekre, mennyire örültünk uzsonnára a zsíros kenyérnek is, hátmég ha pirospaprikát is szórhattunk rá.  Puritán szellem kísért gyermekkorom óta, és ez meg is maradt. Magától értetődő volt, hogy annyi gyermekem lehessen, ahány csak megszületne. Született is négy. Mellettük kellett elvégeznünk az orvosi egyetemet, majd a munkahelyen is helytállni. A kórházi éjjeli ügyeleteket soha nem szerettem, még ha beláttam is, hogy vállalnom kell.

Formentera: Az olyan fizikai-szellemi megterhelés, amely a családi életre is kihatással van.

Dr. Lőrincz Jenő: Hosszú ideig egyedüli családfenntartó voltam. A feleségem úgy járt egy csoportba velem az orvosi egyetemre, hogy az én jövedelmemből éltünk.  Szüleink sokat segítettek, de elsősorban a saját erőnkre kellett hagyatkoznunk. A nehézségek őrölték is a kapcsolatunkat, bár ez ideig-óráig rejtve maradt.  Eljött az ideje, hogy függetlenné válhatott, s akkor ráébredt arra, hogy mellettem boldogtalan. Ezt ugyan sokan a környezetünkben hitetlenkedve fogadták.

Formentera: Ezt megírhatom?

Dr. Lőrincz Jenő: Ez hozzátartozik az életemhez, nem hallgathatom el.

Formentera: Nagyon köszönöm Tanár úr megtisztelő bizalmát, hogy ezt elmeséli nekem, és az olvasóknak.

Dr. Lőrincz Jenő: Én gyökeresen másként láttam a családi életünket. A 80-as évek második felében Kelen Ilona professzor asszonnyal fiatal párokat családi életre és szülésre felkészítő kurzusokat tartottunk, eredeti és modern felfogásban. Ebben azért tudtam szívvel-lélekkel részt venni (egyébként a szülészetet képviselvén), mert szülőként is hitelesnek éreztem magam.

Formentera: Biztosan az olvasók elé szeretné tárni mindezt?

Dr. Lőrincz Jenő: Ha az a tanulsága, hogy mernünk kell szembe nézni önmagunkkal, akkor igen.

Formentera: A nagyapai szeretet hányfelé tud osztódni?

Dr. Lőrincz Jenő: A szeretetet nem lehet felosztani, mert az mindenkivel szemben ott és akkor önmagában teljes.

Formentera: Vannak kedvenc kis unokák?

Dr. Lőrincz Jenő: Mindegyik kedvenc, ha többen vannak, akkor együtt azok. Szeretünk hancúrozni. Antikváriumokban böngészni. Engem egy becézőnéven neveznek, se papa nem vagyok, se nagypapa, se papó, inkább pajtás.

Formentera: Záró kérdésként, azt kérdezném, hogyan képzeli el magát Tanár úr 10 év múlva?

Dr. Lőrincz Jenő: Tréfásan szoktam mondani, hogy 90 éves korom után már csak színházi rendezéssel szeretnék foglalkozni… De az még arrébb van. A hatvanas, hetvenes éveimre tudományos feladatokat magam előtt, és unokáim szellemi formálását. Aztán még a világot is meg kellene járnom, mondjuk Brazíliát. Ha mindez számomra meg van írva, teljesülni fog.

Formentera: Köszönöm  a beszélgetést.

Ezúton is szeretném megköszönni az interjút Tanár úrnak, remélem az olvasók számára is olyan érdekes volt, mint nekem elkészíteni.