Wittman Róbert, kezdő forgatókönyvíróval beszélgettem
„A filmkészítésnél két erős érdek feszül egymásnak: az egyik a pénzszemlélet, a másik a művészi szemlélet.”
Szabadidődben forgatókönyveket írsz. Hogyan találtál rá erre a hobbira?
Korábban novellákat írtam, majd ebből fejlődtem tovább forgatókönyvíróvá, ez volt a következő lépcsőfok. Ami számomra izgalmasabb egy forgatókönyvnél, hogy több eszköz áll rendelkezésemre. A forgatókönyveknek nagyon kötött a struktúrája, de sokkal átfogóbb képet ad a történetről. A képi világtól kezdve a hangulatig, a dialógusokon keresztül a karakterekig számos lehetőség kínálkozik. A forgatókönyvírásban fejlődési lehetőséget láttam, ezért kezdett el érdekelni.
Milyen témák érdekelnek?
Szerintem a témánál sokkal fontosabb a mód és a minőség. Ha olyan filmstílusokra gondolsz, mint thriller, vagy horror, vagy vígjáték, akkor elég széles skálán mozgok. Általában amilyen stílusú filmet szívesen megnézek, abban szívesen ki is próbálom magam; akár valamilyen szatirikusabb vígjátéktól kezdve egy komolyabb krimiig. Vannak alapvetően olyan elemek, amik egy adott stílusban jól megélnek. Egy kriminél a történeti csavarokat, és a több szálon futó cselekmények kibontását lehet jól gyakorolni. A vígjátékokban pedig a helyzetkomikumokat vagy a karakterek fejlődését. Nem vagyok egy téma iránt elkötelezett, a történet határozza meg a kategóriát, és nem fordítva.
Előfordult, hogy egyszerre több forgatókönyvön is dolgoztál?
Persze. Nekem most hét-nyolc alapötletem van, melyeknél a rövid leírások, a karakterek már megvannak. És nyilván, ahogy időm, vagy éppen kedvem engedi, kidolgozom majd ezeket részletesebben.
Először kirajzolódik a történet kerete, majd fokozatosan kialakul a szerkezeti struktúra, a karakterek jelleme és motivációi. Van, hogy a mozgatórugók a karakterek közötti konfliktusból adódnak, vagy valamilyen esemény köré épülnek. Én mondjuk nem vagyok az a nagy tervező, általában egy történetnek úgy kezdek neki, hogy megírom azt a jelenetet, aminek a hangulata éppen megfogott, és aztán később finomítok a részleteken, hogy az egyensúly meglegyen. Sokszor közben alakul át a fejemben, mi legyen.
Szerintem nem jó egyszerre túl sok forgatókönyvön dolgozni, leginkább egy-kettőre koncentrálok.
Jól beszélsz angolul. A forgatókönyveket angolul vagy magyarul írod?
Magyarul. Mint már említettem, a forgatókönyveknek van egy meghatározott, kötött formája, amihez tartania kell magát az embernek, ezért nagyon lassú, ha egy sima szövegszerkesztővel kezd hozzá a munkához. Vannak külön forgatókönyvíró-programok. Azok közül a programok közül, amiket én használok, angolul szerepelnek az opciók, amelyeket fokozatosan be lehet illeszteni a programba. Ilyen opció például egy-egy jelenetnél a kültéri/beltéri helyszín, a karakterek száma, vagy a kameramozgások.
Ha olyan lehetőség adódna, hogy külföldön érdeklődnének a forgatókönyvem iránt, akkor természetesen lefordítanám angolra, esetleg egy szakszerű tolmács segítségével. Ahhoz, hogy az ember igazán minőségileg tudjon más nyelven írni, nagyon jól kell ismernie az adott nyelvet. Olyan szinten jól, hogy akár évtizedekig abban a közegben kell élnie. Máskülönben nagyon nehéz átadni a filmben az apró jelentésbeli árnyalatokat. Egy tipikus példa erre a magyar származású Joe Eszterhas, aki 5 éves kora óta él Amerikában. Ennek ellenére a kritikusok többször megemlítették, hogy dialógusai konyhanyelv benyomását keltik. Szóval elég nehéz dolgom lenne szerintem.
Említetted a forgatókönyvíró-programokban található opciókat (képi beállítás, kameramozgás, stb). Ezeket mennyire alaposan dolgozod ki?
Szeretem minél jobban kidolgozni, de jó, ha a forgatókönyvíró tisztában van a határaival. A filmstúdiók - főleg egy kezdő forgatókönyvírónál - nem annyira rajonganak a túlzottan megírt forgatókönyvekért (amik már túl konkrét dolgokat - például a zenét - is meghatározzák). Szeretem kidolgozni a jelenet hangulatát, vagy a kamera-beállításokat, de ez alapvetően nem egy forgatókönyvíró feladata. Én inkább azért írom le ezeket, hogy aki elolvassa, pontosabb képet kapjon arról, mikor mit szeretnék kifejezni. Nyilván vannak olyan helyezetek, amikor ezek átdolgozásra kerülnek, közrejátszik a rendezői látásmód. Továbbá a zene a zeneszerző feladata, az operatőré a képi megjelenítés, és így tovább. Egy forgatókönyv nagyon sok változáson megy keresztül.
Mennyire vagy rugalmas a változtatásokkal kapcsolatban?
Muszáj rugalmasnak lenni. Ahhoz már nagyon elismertnek kell lenni, hogy relatíve egyenesben átfusson a forgatókönyv. Illetve olyan esetekben működhet még ez jól, ahol a rendező is társ-forgatókönyvíró, vagy a rendező maga a forgatókönyvíró. Ezek általában már nagyobb nevek. Szerintem alapvetően a filmkészítésnél két erős érdek feszül egymásnak: az egyik a pénzszemlélet, a másik a művészi szemlélet. A producerek azok, akik a film pénzügyi kereteivel foglalkoznak. Az ő feladatuk, hogy nyomon kövessék a statisztikai mutatókat, és alternatívákat javasoljanak az esetleges színész személyére, valamint a helyszínre. Emellett ott van a művészi oldal: a zeneszerző, az operatőr, és jó esetben a forgatókönyvíró. Ők azt a vonalat képviselik, hogy mit akarnak kifejezni, mitől lesz egyáltalán művészi értéke az alkotásnak. A rendező pedig valahol középen áll, aki ezeket az érdekeket összehozza.
Nagyon sokszor látni elcsúszott filmeket. Ezt úgy értem, hogy ahol az egyik szempontnak kellene érvényesülni, láthatóan a másik fél vitte át az akaratát. Például egy abszolút nem odaillő zene. Magyar filmeknél gyakran látni, hogy bizonyos marketing szempontok érvényesülnek, például szerződtetnek egy befutott popzenekart, bár a betétdal nem ad hozzá semmit a filmhez, azon túl, hogy a címet beleerőltetik a refrénbe. Vagy egy szereplő csupán a felkapottságának köszönhetően, nem pedig színészi kvalitása miatt kerül be a filmbe vagy sorozatba, és ezzel megöli a kitalált karaktert. Az egész nagyon könnyen mesterkeltté válhat, ha egyszerre túl sok elvárásnak kell megfelelni. Bizonyos szinten tehát a forgatókönyvírónak is ragaszkodnia kell a saját elképzeléseihez, és egyenesen meg kell mondani, hogy mik azok a dolgok, amik beleillenek az ő történetébe, és mik azok, amik nem.
Mindezek mellett vannak íratlan szabályok. A film nem sugallhat elítélendő dolgokat. Például, ha a forgatókönyvben szereplő főhős társadalmilag elítélhető, esetleg veszélyes dolgokra inspirálhat, ráadásul valamilyen nemi, etnikai, vagy vallási csoporthoz köthető, akkor az ötletet valószínűleg visszadobják, és nem készítik el. Amerikában sokáig nagyon ajánlott volt egy pozitív afroamerikai színész feltűntetése a filmben; illetve a női egyenjogúsági mozgalmak után egy magas beosztású, erős, sikeres nőt szerepeltetni. Az a karakter, aki elítéli a melegeket csak negatív szereplő lehet. Stb…
Tehát ez egy komplex dolog: van, amihez ragaszkodni kell, és van, amiből muszáj engedni.
Az a kilátás, hogy a leírtak megvalósításához esetleg nem lesz pénzügyi keret, mennyire befolyásol, amikor dolgozol az ötleteiden?
Ez általában mindig így szokott lenni, hogy a megvalósítás anyagi korlátokba ütközik. Illetve most már javult a helyzet, mert amit esetleg nem tudnak megvalósítani élőben, azt számítógépes technika segítségével viszik véghez. A forgatókönyvíróknak első kézből az a céljuk, hogy az ügynökük el tudja adni az elkészített írásukat jó áron. Számos példa van arra, hogy sikeres forgatókönyvírók munkáinak tucatja parlagon hever, mert miután a stúdióknak eladták forgatókönyveiket, azokat egyelőre nem készítették el.
Az pedig megint egy másik kérdés, hogy megírnak valamit valahogyan, és utána bizonyos részeket ki kell vágni, hogy beférjen a költségvetésbe. Ilyenkor vagy visszaküldik a forgatókönyvet átírásra, vagy simán kihagynak belőle részeket.
Jó dolog viszont, hogy készülnek olyan filmek is, amiknél nem érezhető, hogy a költségvetés bármiben határt szabott volna, sőt… A Gyűrűk Ura például ilyen. Arról nem is beszélve, hogy a forgatókönyve is nagyon jó munka. A film minden készítőjéről - a zeneszerzőtől kezdve az operatőrön keresztül a makett- és díszlettervezőkig - látszik, hogy nem kellett számolgatniuk a pénzt. A művészi fantázia érvényesül, és a vágy a könyv igényes visszaadására, ez látszik is a végeredményen.
Van olyan filmstúdió, ahová szívesen leszerződnél?
Szerintem a filmstúdiók, mint vállalkozások, alapvetően nem annyira különböznek egymástól. Valószínűleg csak annyiban, hogy a nagy producerek, vagy a velük kapcsolatban álló emberek milyen személyiségűek. Ha adott forgatókönyvíró ezek közül egy-kettővel jóban van, akkor valószínűleg velük fog együtt dolgozni. Általában forgatókönyvíró és rendező között szokott szorosabb kapcsolat kialakulni, vagy néha forgatókönyvíró és színész között, de a stúdiókhoz nem hiszem, hogy annyira ragaszkodnak az írók. Az események inkább úgy alakulnak, hogy a forgatókönyvíró megír egy jó történetet, vagy akár szinopszist, és az ügynök (aki a kapcsolatokkal rendelkezik), ezt elviszi a stúdiókhoz, producerekhez, rendezőkhöz. Így kezdődik el a folyamat.
Hogyan ítéled meg a kezdő magyar forgatókönyvírók kiugrási lehetőségeit?
Magyarországon az egész filmipar, és a filmes keretek működése kicsit más, mint az USA-ban. Sokkal zártabb, sokkal több megalkuvás és megfelelés kell, mivel annak a kevés befektetőnek az akarata, akit egyáltalán találni lehet, nagyon rányomja a bélyegét a filmekre.
Kedvenc forgatókönyved van esetleg?
Van több is. Igazság szerint általában először a kész filmmel találkozom, illetve, ha hallom, hogy egy forgatókönyv sok díjat nyert, akkor megkaparintom, és elolvasom, mielőtt a filmet megnézném. De általában a film megnézése után szoktam a forgatókönyveket elolvasni, és elsősorban összehasonlítási alapként. Az interneten vannak ingyenes forgatókönyv-gyűjtő oldalak, és itt általában az első, vagy korábbi változatok találhatóak meg; ezeket érdemes összehasonlítani az elkészült változattal. Azt is érdekes megfigyelni, hogy a filmben láttatott képi világot a forgatókönyvekben mennyire részletesen dolgozták ki, sokszor meglepően kevéssé.
Kérdésedre válaszolva: Tarantino forgatókönyvei például nagyon jók, főleg azért, mert nehéz olyan mértékben élettel feltölteni a dialógusokat, és egyben árnyalni velük a karakterek jellemét, mint amennyire ő teszi. Én nagyon szeretem a Slumdog Millionaire forgatókönyvét is. Vagy a Juno-t, aminek az íróját Oscar-díjjal jutalmazták. Tetszett a Prestige (Tökéletes Trükk) is. Nagy kedvencem az Elemi Ösztön, szintén nagyon jó a forgatókönyve; nem véletlenül kapott érte rekordösszegeket annak idején.
Van olyan rendező, akivel szívesen dolgoznál?
Persze, ilyen van több is. El kell fogadni azt a tényt is, hogy a forgatókönyvíró általában egy háttérben maradt szereplő. Tehát hogyha elkészül egy film, és nagyon sikeres lesz - függetlenül attól, hogy ez az író, vagy színész, vagy bárki érdeme -, a film legtöbbször egy húzónévvel mutatkozik be. Például vagy „Tom Cruise-zal a főszerepben”, vagy „Steven Spielberg filmje”. A forgatókönyvíró ilyen szempontból a háttérben szokott maradni…
Nem tudom, hogy azok a rendezők, akiket én nagyra tartok, mennyire nyomják el a forgatókönyvírókat, illetve mennyire térnek el a leírtaktól. Nyilván van pár név, akikre kíváncsi lennék, hogy milyen lenne velük együtt dolgozni. David Lynch például ilyen. Vagy akár Tarantino, bár ő tipikuson olyan figura, aki saját maga írja a forgatókönyveit, és elejétől a végéig mindenben ott a keze, még szerepel is.
Térjünk át a példaképekre…
Nincs konkrét példaképem. Forgatókönyvírók közül azt tisztelem, aki folyamatosan tud újat mutatni. Egy olimpikon, aki folyamatosan arra hivatkozik, hogy huszonöt évvel ezelőtt mekkora bajnok volt, csak volt-sportoló. Ugyanígy a filmvilágban is van, aki úgy érzi egyszer nagyot alkotott, de azóta sehol semmit. A jelen okozzon büszkeséget. Én azt tartom sokra, aki újra és újra valami minőségit tud felmutatni – ha néha hullámvölgyekkel is. Aki most van ott, ahol, és nem a tíz évvel korábbi önmaga tollaival ékeskedik. Ha példaképet kell mondani, vagy követendő példaértékű munkát, akkor ezt emelem ki.
