A Friends című televíziós sorozat, ami nálunk a Jóbarátok név alatt fut, világszerte az egyik legnépszerűbb tv-műsor, emberek milliói követik hétről-hétre nagy élvezettel a hat fiatal humoros próbálkozásait a való élet mindennapjaiban, és nemcsak a nézők, hanem a kritikusok is értékelik a sorozat minőségi színvonalát: a Friends-et megjelenése óta 12-szer jelölték Emmy-díjra, a Golden Globe nominálásaiban minden éven szerepel, nem beszélve a színészekről, akik karrierjében fontos momentumként jelenik meg a Friends-beni szereplésük.
Mit tudnak a Jóbarátok, amitől ennyire sikeres a film?
Nézzük csak: van három lány és három fiú, mindnyájan a húszas éveik végén járnak, New York-ban élnek, nem jellemzi őket az erős családalapítási hajlam, leginkább függetlenek, életvidámak, és a maguk eredeti módján igyekeznek helyet találni maguknak a városban, a karrierjükben, az ismeretségi körükben, helyes kis csatákat vívnak az ellenkező neműekkel folytatott küzdelemben, szóval élik a mindennapjaikat, és ebbe mi, nézők betekintést kapunk egy részben röpke húsz perc erejéig. Azért tűnik röpkének ez az idő, mivel annyira valóságosak és humorosak a szereplők párbeszédei, és bolondozásai az élet dolgaival, hogy aki csak egyszer is látott egy epizódot, sajnálja, hogy olyan hamar vége van, és szeretné rögtön látni a folytatást.
Ezzel a sorozattal kapcsolatban fel sem merül, hogy egy idegen világot próbál bemutatni az egészen más körülmények között és más életvilágban élő nézőknek( lsd. Dallas, Titkok és szerelmek, illetve az összes brazil és más dél-amerikai sorozat), a néző kora sem befolyásolja a pozitív befogadást: bárki a srácok egyikének érezheti magát, vagy legalábbis a Central Perk (nem elírás) nevű kávézó egyik vendégének, aki élvezettel hallgatja a jóbarátok trécselését, egy finom kávé mellett, amit Rachel kiszolgálásában kap meg.
Személy szerint nagyon szeretem ezt a sorozatot, és annak ellenrére, hogy legalább ötvenszer láttam minden egyes részt, és már gyakorlatilag ismerem kívülről a szövegeket, nem tudom megunni. Ha fel akarom dobni a napomat akkor mindig megnézek egy pár Jóbarátok részt, de sosem tudok megállni egynél, hiszen 20 perc nevetés a barátokkal édes kevés.